Exponenciálisan nőtt az őskorban az abók száma

2011. május 13. 10:19

A holocén kor végéhez közeledve nagy növekedés volt tapasztalható az őslakosok számát illetően – nyilatkozta Christopher Johnson ökológus, a Tazmániai Egyetem professzora. Johnson elmondta: a radiokarbonos kormeghatározó vizsgálatok azt mutatják, hogy az elmúlt 10 – de különösen az elmúlt négy – ezer évben fokozatosan nőtt az abó települések száma. „Ez az arány exponenciálisan emelkedett a jelenhez közeledve” – írja Johnson a héten a Proceedings of the Royal Society B. című folyóirat internetes kiadásában közölt tanulmányában.

Néhány szakember azonban úgy érvel, hogy amikor az abók 45 ezer évvel ezelőtt először népesítették be Ausztráliát, a populáció száma azt követően érdemben már nem változott, s ez igaz volt az európaiak megérkezéséig. Johnson kollégájával, Barry Brookkal (Adelaide Egyetem) együtt egy matematikai modellt dolgozott ki, hogy segítse a kérdés tisztázását. A modell szerint amikor egy adott népcsoport elhagyja korábbi tartózkodási helyét, a lakhatásra utaló jelek is fokozatosan eltűnnek. Johnson és Brook háromszáz sziklát vizsgált meg Ausztrália szerte, s azt próbálták megbecsülni, hogy milyen mértékű volt a bizonyítékok kikopása.

Johson szerint a tartózkodásra utaló jelek eltűnése nem vonatkozik azokra népcsoportokra, amelyek népessége exponenciális növekedést mutat. A kutatók megállapították: az abók száma az elmúlt 5 ezer évben minden ezer esztendőben 40 százalékkal nőtt, az azt megelőző időszakban pedig 10-15 százalékkal gyarapodott. „Ez önmagában még nem számít komoly növekedésnek, de ha kivetítjük 10 ezer évre, akkor az már elég drámai” – így Johnson, aki szerint minderre elég valószínűtlen időben, szárazságok közepette került sor. A kutató úgy gondolja, hogy ennek egyik következménye a tasmaniai farkas 3-4 ezer évvel ezelőtti kihalása volt, ami azzal magyarázható, hogy a vadászatnak valahogy lépést kellett tartania a népességrobbanással – akár a természeti források felélése árán is.