A Jézus-ábrázolások története

2011. április 24. 11:11

Mária, József és Jézus fekete afrikai eredete mellett már több történész is érvelt. Izraelben valóban olajbarna bőrű sémiták éltek, de nagyon kevés ábrázolás mutatja ilyennek a szent családot, sőt évezredeken át inkább kaukázusi típusként ábrázolták őket. Az Újszövetség egyáltalán nem ad útmutatást Jézus külsejére vonatkozóan, a Jelenések könyvében Jézus haját fehér gyapjúhoz, lábát pedig izzó fényű érchez hasonlítják. Ez a leírás tág teret ad az elképzeléseknek. Jézus fehér emberként történő ábrázolása Európában alakult ki a középkor kezdetén, amikor a sötétséghez rendkívül negatív képzetek társultak.

A 8-9. századi Európa hittudósai, akik megszállottan kutatták a szenvedéstörténet jelképrendszerét, egyre inkább a zsidókra hárították Jézus halálának felelősségét. Így Júdást, Heródes királyt és Pontius Pilatust sötét, baljós hangulatot árasztó színekkel ábrázolták, míg Jézus egyre világosabbá vált. "A keresztény művészet alapja a jó és a gonosz, illetve a világosság és a sötétség közötti küzdelem ábrázolása. Ez különösen így volt a 9-10. században, amikor a zsidók sötét színezetet kaptak (a művészetben), a keresztényeket pedig ragyogó fehéren ábrázolták" - állítja Colum Hourihane, a Princetoni Egyetemen a keresztény művészeti alkotások jegyzékét összegyűjtő intézet igazgatója. Ez a fehér ábrázolás a történet többi szereplőjére, Máriára, Józsefre és a tanítványokra is kiterjedt.

Természetesen az ember hajlamos úgy ábrázolni a többi embert, ahogy maga is kinéz. Amikor a kereszténység a Szentföldről eljutott a Földközi-tenger medencéjébe, majd Közép- és Észak-Európába, a Jézusról alkotott kép is idomult az új kultúrákhoz, vagyis egyre világosabb, sokkal inkább európai lett, mint közel-keleti, és sokkal inkább hasonlított egy írhez, mint egy izraelitához. "A keresztény művészet ideológiája abban nyilvánult meg, hogy olyan képet alkosson Jézusról, amellyel az egymást követő nemzedékek azonosulni tudnak" - véli Dr. Lawrence Schiffman, a New York-i Egyetem héber és zsidó tanulmányok tanszékének professzora.

A történészek szerint a keresztény művészet rugalmassága nagy szerepet játszott abban, hogy a többnyire írástudatlan tömegek elfogadják, és helyi szinten azonosulni tudjanak a vallással. "A középkori Európában a lakosság többsége számára hihetetlenül nehéz volt az utazás, különösen olyan messzire, mint a Szentföld. Az emberek világról alkotott képe csupán közvetlen környezetükre korlátozódott, ezért ezt a környezetet szőtték bele a Jézusról és a szent családról alkotott elképzeléseikbe" - állítja Holly Flora, a New York-i Bibliai Művészeti Múzeuma kurátora.

A reneszánsz korára a fehér Jézus-ábrázolás már az európai gondolkodás szerves részévé vált. Ez a kép gyökeresedett meg később az Újvilág kultúrájában is. A szőke és kék szemű Jézus Warner Sallman 20. századi keresztény festő festményein élt tovább, akinek 1940-ben festett "Jézus feje" című ikonját 500 millió példányban nyomtatták ki. "Minden amerikai katona ezt a Jézusról készült képet vitte magával a II. világháborúba" - emlékeztet Diane Apostolos-Cappadona, a vallási művészet és kultúrtörténet professzora a Georgetowni Egyetem Muzulmán-Keresztény Megbékélés Központjában.

A nyugati keresztények számára azonban a szent család továbbra is világos bőrű marad, Jézus pedig a legtöbbször nem nagyon különbözik külsejében Brad Pitt-től.