2500 éves agyvelőt találtak Nagy-Britanniában
2011. március 29. 09:45
Egy 2500 éves koponya felfedezése után azonnal megindultak a találgatások, hogy a benne levő sárgás színű, redős emberi szerv miként maradhatott meg, s hogy vajon milyen nagy valószínűséggel fordulhatnak még elő ilyen leletek.
Az agyvelőn kívül a koponya többi lágy biológiai szövete már nem volt meg, amikor a régészek kiemelték a vaskori emberi maradványt azon a helyen, ahol jelenleg a Yorki Egyetem Heslington East nevű campusának bővítését végzik. „Csodálatos abba belegondolni, hogy egy több ezer éve élt ember agya a vizes földben fennmaradhatott” – nyilatkozta a kutatást vezető Sonia O'Connor, a Bradford Egyetem hallgatója.
„Nagyon érdekes, mivel ha egy patológussal beszélünk, akkor az azt mondaná, hogy a magas zsírtartalma miatt az emberi szervek közül az agyvelő állapotában megy végbe először drasztikus romlás, majd válik cseppfolyóssá” – tette hozzá O’Connor. Megtalálása pillanatában a koponyához – amely egy 26 és 45 év közötti férfié lehetett – állkapocs és két nyakcsont is tartozott; mindez azt valószínűsíti, hogy az illetőt felakasztották, majd lefejezték. Azt nem tudni, erre miért került sor, s a többi testrész sem került még elő.
Egy évtizeddel korábban O’Connor már részt vett egy projektben, amelynek során Kingston-upon-Hull-nál 25 középkori agyvelőt találtak; itt is csak a csontok kerültek elő, a többi lágy szövet már nem maradt meg. A heslingtoni és a középkori leletek különböznek a múmiáktól, mivel az egyiptomi esetek során a többi lágy szövetet is (bőr, izom) azonosították. A mostani felfedezésnél nem találtak arra bizonyítékot a kutatók, hogy az emberi szervet szándékosan konzerválták volna.
A heslingtoni emberi maradványokat a halál beállta után azonnal eltemették, s mivel erre nedves környezetben került sor, az oxigén hiánya megakadályozta, hogy az agyvelő rothadásnak induljon. Az oxigénhiányos állapot kulcsmomentumnak számít, de nem lehet kizárni egyéb faktorok meglétét, például egy betegség, vagy fiziológiai változások bekövetkeztét, amelyek hozzájárultak az agyvelő megmaradásához.
A kutatócsoport lajstromba vette a hatvanas évek óta felfedezett ép állapotú agyvelő leleteket, mert mint elmondták: ezek a vizsgálatok nem jelennek meg a régészeti tudományos folyóiratokban, ezért minden ilyen jellegű régészeti felfedezésnél azt gondolják a kutatók, hogy először találtak emberi agyat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
