Főszerkesztői köszöntő - 2011. tavasz
Kedves Olvasó!
A kíváncsiság velünk született tulajdonság. Azt nem mondanám, hogy rossz, mert akkor méltatlanul megfeledkeznék azokról a felfedezőkről, tudósokól, akiket a megismerni vágyás hajtott előre periódusos rendszereken, végtelen tengereken és őserdőkön át. Ez volt a keskenyebbik, már-már járhatatlan ösvény. E "kíváncsiskodók" minden tiszteletet megérdemelnek.
De lehet rossz ügy érdekében is kamatoztatni ezt a képességet. Amikor a természetes kíváncsiságon túlmenően vájkálunk valakinek a magánszférájában, ami túlhalad az egyszerű kíváncsiság fogalmán. Valakit megfigyelni, követni, besúgni: ez volt a széles, kitaposott és jól járható ösvény.
A forgalmas ösvény.
A mindenkori államhatalom szükségszerűen alkalmazta a társadalom megfigyelését - mondhatni: létezésének egyenesen feltétele volt. A legújabb kori demokráciákban aztán finomodtak az eszközök és a módszerek. 1945 után Magyarországon ez szóba sem jöhetett. Minden addiginál brutálisabb módon folytak a beszervezések, ember valóban embernek farkasa volt. Tovább megyek: testvér testvérnek, férj feleségnek.
Az utókor ítélete mindennél érdekesebb. Azt is mondhatnám: megdöbbentő. A múlt szépítése, a terhelő tények és emlékek eltussolása, a kollektív emlékezet erőszakos módosítása már-már emberfeletti erőfeszítéseket kíván a(z egykori) besúgóktól. De megteszik, mert nem vállalják a tetteiket. Könnyű a dolguk, mert a témában nem érintett személyek hajlamosak elromantikázni a történteket: jót nevetünk Pelikán elvtárson, és azzal áltatjuk magunkat, hogy ennek már vége.
Ez tévedés. Nincs vége, mert nincs lezárva. A XX. században elkövetett rémségek közt ezek a bűnök is ott sorakoznak, és ezek a bűnök sem évülnek el.
A Múlt-kor tavaszi száma nem leplez le senkit, nem közöl ügynöklistát, de segít megérteni és megismerni annak a rendszernek a kiépülését és működését, amelynek máig tartó hatásait és társadalmi kárait a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni.
Az ügynökök még mindig köztünk járnak.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tavasz számában olvasható.