Kulturális okai is voltak a mezőgazdálkodásra való áttérésnek

2011. február 25. 13:23

A Proceedings of the Royal Society B. periodikumban közölt kutatás során a tudósok vadászó-gyűjtögető (mezolitikum) és földműveléssel foglalkozó (neolitikum) európai, közel-keleti és anatóliai népcsoportok koponyáit hasonlították össze. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt sugallják, hogy a helyi, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közép-európaiak helyére a Közel-Keletről érkező, mezőgazdálkodással foglalkozó népcsoportok érkeztek, vagy egyszerűen asszimilálódtak. A távolabb eső vidékeken élő népek azonban egyszerűen átvették az újonnan érkezettek kulturális szokásait.

Korábban arról folyt a vita, hogy az életmódváltás vajon a keleti migráció következménye, vagy inkább kulturális szokásokkal magyarázható. A migrációs elmélet szerint a mezolitikum kori közösségeket a farmerek alkotta társadalmak váltották fel, a modern európai népek pedig ezen csoportok leszármazottjai.

A kulturális diffúziós modell ellenben azt állítja, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak átvették a mezőgazdálkodási szokásokat és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket, például az agyagedény-készítést – ez így azt jelentené, hogy az európai népek ősei még korábbi időkből, a paleotikumból valók. (i.e. 4-2 millió-i.e. 10 ezer) Ennek megállapítására ugyan végeztek DNS-teszteket, de ezek nem rendelkeznek olyan széles földrajzi és kronológiai spektrummal, amelyből pontos képet lehetne alkotni.

A koponyaméréstani vizsgálatok azonban rámutattak, hogy a földművelésre való áttérés a Közel-Keletről és Anatóliából érkező bevándorlás eredménye, a peremterületeken viszont erre már kulturális tényezők miatt került sor. Így az egymással rivalizáló, egymás kizáró modell helyett célszerű elfogadni a biológiai és kulturális természetű elméletek egymás mellett való létezését.