Skanzenpélda: közösségi szolgálat a kultúrában

2011. február 7. 13:47 MTI

Szinte bizonyos, hogy mindenki gyakorolta már az önkéntességet, még ha - miként Moliére Jourdain ura, aki nem tudta, hogy prózában beszél - ez nem tudatosult is benne. Mert közösségért végzett szolgálat azt is, amikor locsoljuk a szomszéd növényeit, amíg nyaral, amikor segítünk megjavítani egy ajtózárat, vagy amikor elvisszük a postára a feladandó levelet.

Az önkéntesség intézményes formája Magyarországon ma még kevéssé elterjedt, de biztató jel, hogy a példák szaporodnak. Az idősebbek, elesettek segítése mellett egyre többen vállalnak karitatív munkát a kultúra területén is.

Találkozhatunk ma már önkéntessel könyvtárban, ahol nyugdíjba vonult szerkesztő segít a programszervezésben, a kistelepülés művelődési házában, ahol a falu lakói természetes módon vesznek részt a helyi rendezvények előkészítésében, vagy éppen egy múzeumban, ahol a takarítástól kezdve a tárlatvezetésig sokféle lehetőség van az intézmény támogatására. Az utóbbira hoz számos példát Takách Zsuzsanna, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kommunikációs vezetője.

A skanzennél a tavalyi nagy viharkárok idején merült fel először komolyan, hogy segítőket fogadjunk a tereprendezési munkákhoz. Középiskolás osztályok, iskolák, családok jelentkeztek internetes felhívásunkra, de sokan jöttek egyénileg is. Szabadtéri múzeum lévén elsősorban kültéri, kertészeti munka kerülhet szóba, de örülünk azoknak is, akik a kiemelt rendezvényeinken segítenek a látogatók informálásában és a kérdőívezésben. Újdonság lesz, hogy ettől az évtől tárlatvezető is lehet az, aki képzéseken vesz részt - mondja.

Mik jellemzik ma a hazai önkéntes munkát?

A hivatalos formát öltő önkéntesség ma még nem elterjedt Magyarországon, pedig a hétköznapok során sokszor gyakoroljuk a "nem hivatalos" önkéntességet. Például amikor segítünk a szomszédunknak. A közösségi létformában benne leledzett ez a nem öncélú tevékenység, csak bennünk még valahogy nem állt össze a kép. És nem is alakult ki még ennek a valódi kultúrája.

Kik jelentkezhetnek?

Tizennégy éves kortól bárki jöhet, csoportosan vagy egyénileg. Van olyan mérnök önkéntesünk, aki kifejezetten fizikai munkát kér, de olyan nyugdíjas idegenvezető vagy pedagógus is, aki mindenképp szeretne kapcsolódni korábbi hivatásához.

Az intézmény szempontjából mikor sikeres egy önkéntes program?

Nagyon fontos, hogy pontosan tudjuk, hol van rájuk igazán szükség. Alapvető követelmény ugyanis, hogy értékteremtő munkát kell adni, és az önkéntesnek éreznie kell, hogy hasznos. A sikeres együttműködés érdekében hívták életre az önkéntes centrumokat regionális szinten, illetve Budapesten, ahol az igényeket és a lehetőségeket felmérve összehozzák a partnereket.

A cégek beadják ajánlataikat vagy kiválasztják a támogatni kívánt alapítványokat, szervezeteket, településeket, illetve itt regisztrálják a jelentkezőket. Ma már a profit érdekeltségű szektor számára is nagyon fontos a társadalmi felelősségvállalás, aminek egyik szelete lehet az önkéntesség, és ez be is épül a szervezeti kultúrába. Úgy gondolom, akkor igazán sikeres egy önkéntes munka, ha nyerő-nyerő helyzet alakul ki, azaz mind a két fél "nyer".

Kívülálló számára egyszerűnek tűnik az önkéntesek alkalmazása, pedig nyilván buktatói is lehetnek.

A fogadó intézménynek fel kell készülnie az önkéntesek fogadására, hiszen koordinálni, képezni kell őket, és meg kell teremteni a harmóniát a munkatársak és az önkéntesek között. Tudni kell kezelnie az olyan helyzeteket, amikor nem megfelelő önkéntesek jelentkeznek, vagy nem megfelelőek az adott munkára. A fogadók gyakran szembesülnek azzal, hogy az önkéntes előző este mondja le a munkát, és így tovább. Ezek elkerülése érdekében fontos előre tisztázni, hogy mi tartozik az önkéntes kötelességei közé, miért tartozik felelősséggel, és hogy miket vállal a fogadó.

Mit tapasztaltak az egy év alatt: milyen előnyöket kínálhat ez a fajta munka az önkéntes számára?

A jelentkezők olyan helyekre kerülhetnek és olyan feladatokat végezhetnek, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségük. Nálunk például a múzeum azon egységeibe is bepillanthatnak, ahová egy átlagos látogató nem - műhelyekbe, raktárakba. Sok esetben szakmai tapasztalatok megszerzésére nyílik mód, de akár elindulhat egy mentorálási program az intézmény és az önkéntes között. Vagy esetleg éppen a szakmaválasztásban segíthet egy fiatalnak.

Ugyanakkor ez a fajta munka alkalmas arra is, hogy ha valaki hűségesen és jól helytáll egy intézménynél, akkor később őt alkalmazhatják egy "kívülálló" helyett. És talán meglepően hangzik, de fontos lehet az önkéntesség egy munkanélküli számára is, hiszen így szervezett keretek között rendszeres és hasznos tevékenységet végezhet. Ez pedig azt eredményezi, hogy a munkahelyi közösséghez tartozás élménye segíti átvészelni a "munka nélkül" töltött időszakot, vagyis jelenlegi körülményei ellenére is hasznos tagja lehet a társadalomnak.

Javadalmazás nincs, de hogyan fejezheti ki mégis a háláját egy intézmény?

Egy valódi önkéntes nagyon nagy érték, és éppen mert elköteleződésből végzi a munkát, fokozottan megérdemli a törődést. Soha nem pénzbeli juttatást kapnak, ezt a törvény nem is engedi, de mi például családi belépőjegyet és a skanzen pékségében készült süteményeket adunk. Ettől az évtől pedig szeretnénk hozzájárulni az utazás költségeihez is. 2011 az önkéntesség éve az unióban, emellett az új közoktatási törvény tervezete szerint hatvan óra közösségi szolgálathoz köthetik a jövőben az érettségit. Angliában ez gyakorlat, és én nagyon szeretném remélni, hogy itthon is "divatba jön". Ha a törvényi szabályozás útján ez elindul, és a fogadó intézmények is tudnák követni szervezeti fejlettségükben, akkor jelentős társadalmi és gazdasági értékek jöhetnek létre.