Challenger: az űrkatasztrófák szinonímája

2011. január 27. 09:33 MTI

A kaliforniai Palmdale üzemből 1982. június 30-án gördült ki a Columbia után másodikként megépült, és a Challenger nevet kapó űrrepülőgép. Nevéhez számos elsőség fűződött: első repülésekor (1983. április 4-9.) tíz év után először hajtottak végre amerikai űrhajósok űrsétát; a Challangeren indult az űrbe az első amerikai űrhajósnő, az első afroamerikai űrhajós; a Challenger hajtotta végre az első éjszakai leszállást, próbálta ki a "rakétafotelt"; a Challengeren dolgozott először együtt nyolctagú legénység.

A Challenger utolsó, egyben az amerikai űrrepülőgép-program 25. útján egy "civil" űrhajós, Christa McAuliffe 36 éves középiskolai tanárnő is a fedélzeten volt. Őt a "Tanár az űrben" program keretében tízezer jelentkező közül választották ki, s nyolchetes gyorstalpaló tanfolyam után az lett volna a feladata, hogy televíziós adásban mutassa be az iskolásoknak az űrrepülőgépet, ismertetve az ott folyó munkát.

Tizedik útja előtt 1985. december 22-én szállították ki a Challengert a floridai Cape Canaveral 39/B jelű indítóállványra. A január 22-re tervezett startot kétszer is elnapolták, a végső időpontot 1986. január 28-ban jelölték meg. Az indítóállványt az éjszakai fagy következtében reggelre összefüggő jég borította, így a 7 óra 32 percre tervezett rajtot újfent elhalasztották. A jégképződést csak részben sikerült megállítani, s úgy tudni, hogy a szilárd hajtóanyagú rakétákért felelős mérnökök tiltakoztak az indítás ellen, de a NASA nem engedett. A televízióállomások világszerte élő adásban számoltak be a Challenger felbocsátásáról, a fedélzeten tartózkodó tanárnő miatt diákok milliói is nyomon követték a drámai eseményeket.

Az űrrepülőgép 1986. január 28-án, helyi idő szerint délelőtt 11 óra 38 perckor indult el végzetes útjára. 73,213 másodperccel később, a floridai partoktól ötven kilométernyire, mintegy 15 kilométer magasan az Atlanti-óceán fölött az óránként 2349 kilométeres sebességgel száguldó űrrepülőgép felrobbant és három részre szakadt. A roncsok hatalmas területen szóródtak szét, s a felkutatásukra költött huszonkét millió dollár ellenére csak mintegy felüket sikerült kiemelni a víz alól.

A tragédiában életét vesztette Francis Scobbee 46 éves parancsnok, Michael Smith 40 éves pilóta, Judy Resnik 36 éves, Ronald McNair 35 éves, Ellison Onizuka 39 éves, Gregory Jarvis 41 éves űrhajós, valamint Christa McAuliffe 36 éves tanárnő; a héttagú személyzet után tizennégy félárva gyermek maradt. Az űrrepülőgép fedélzetén szállított amerikai zászló érintetlenül került elő. Ronald Reagan elnök a rajt estéjén mondta volna el szokásos, az Unió helyzetéről szóló beszédét, ám ezt egy héttel elhalasztották. Az elnök ekkor rendkívüli üzenetében az űrhajósokat hősnek nevezte. A három nappal későbbi gyászszertartáson Reagan és felesége is részt vett, az asztronauták emlékét a 3350 és 3356 közötti sorszámmal bejegyzett kisbolygók őrzik.

A katasztrófa okait kivizsgáló bizottság megállapította, hogy a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítófokozat (booster) O gyűrűjének szigetelése az alacsony hőmérséklet miatt meghibásodott és átégett. A kicsapó lángok miatt felrobbant (pontosabban a fellépő aerodinamikai erők hatására a másodperc tört része alatt szétesett) az űrsrepülőgép. A középső, folyékony oxigént és hidrogént tartalmazó tartály és a sikló maradék része felrobbant, de valószínűsíthető, hogy az űrhajósokat szállító szerkezet - és az űrhajósok is - túlélték a robbanást, s a vízbe csapódás vált végzetessé számukra. `Igazi` robbanás esetén az egész űrrepülőgép és a legénység is azonnal megsemmisült volna.

Az űrhajósok megmenekülésére nem volt esély, mert a fejlesztés során - a szerkezetet biztonságosnak tartva - nem foglalkoztak a katapultálás gondolatával, a személyzeten még űrruha sem volt. A kabin maradványait 1986. március 7-én találták meg, s a fekete doboz szerint a fedélzeti műszerek nem jelezték a hibát. A baleset kivizsgálása után a NASA sokkal szigorúbb biztonsági előírásokat léptetett életbe, az űrrepülőgép-program csak 1988 szeptemberében folytatódott. A Challenger helyére az Endeavour került, amely hat évvel a katasztrófa után szállt fel először.

Kísérteties módon a Challenger katasztrófája szinte napra pontosan húsz évvel azután következett be, hogy 1967. január 27-én az Apollo-1 űrhajó földi próbái közben elektromos hiba keletkezett, és három amerikai űrhajós bennégett a fülkében. Szinte pontosan újabb tizenhét év után, 2003. február 1-jén a Columbia űrsikló és hétfőnyi legénysége semmisült meg a Földre való visszatérés közben; a katasztrófát ezúttal vélhetőleg a hőszigetelés egy, a start során levált darabja okozta.