Irodalmi utalások vannak a Mona Lisán
2011. január 10. 15:26 Science Daily
A Queen’s Egyetem professor emeritusa szerint Leonardo Da Vincit Horatius és Petrarca versei inspirálták mesterműve, a Mona Lisa megfestésekor.
Az irodalmi alkotások átvétele és egy másik műbe való becsempészése a szó elnagyolt értelmében „művészet” volt, s számos reneszánsz alkotó nyúlt ehhez a módszerhez. „Nagyon meglepő a Mona Lisa kompozíciója. Miért festett Leonardo egy erkélyen ülő, vonzó hölgyet oda, ahol a háttérben egy teljesen más, hatalmas és kies világ áll? Mit akart ezzel üzenni az alkotó?” – tette fel a kérdést Ross Kilpatrick klasszika-filológus.
A professzor szerint a festő Horatius egyik ódájára (Integer vitae) és Petrarca két szonettjére (Canzoniere CXLV, CLIX) utalt. A Mona Lisához hasonlóan mindketten egy mosolygó asszony előtt tisztelegnek, a szerelemre és egy asszony keresésére esküsznek fel, bárhol is legyenek a világon, nyirkos hegyekben vagy száraz sivatagban.
Amikor Leonardo a 16. század elején megfestette a Giocondát, már mindkét poéta széles körben olvasott volt. Az olasz művész behatóan ismerte Horatius és Petrarca műveit, ráadásul korábban a háttérben látható hidat a Petrarca szülővárosában, Arezzóban levő építménnyel azonosították. „A Mona Lisa akkor készült, amikor ezek az irodalmi remekművek jól ismertek voltak. Gyakran idézték, ünnepelték őket és hivatkoztak rájuk” – magyarázta az irodalom és művészet kapcsolatát immáron két évtizede kutató Kilpatrick, akinek legújabb felfedezését az olasz MEDICEA ismerteti.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
