Húsz éve volt a horvát-magyar fegyverszállítási botrány
2011. január 10. 10:19 MTI
Húsz évvel ezelőtt, 1991. január 10-én hozta nyilvánosságra a belgrádi Politika Ekspres című lap, hogy Magyarországról 36 ezer Kalasnyikov-géppisztoly került a függetlenségre törekvő Horvátországba a hivatalos jugoszláv szervek megkerülésével.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságon belül mindig is létező törésvonalak az 1980-as évektől mélyültek el: a tagköztársaságoknak szinte korlátlan politikai autonómiát biztosító decentralizáció miatt egyre kevésbé érvényesült a központi hatalom, az ország pedig egyre mélyebben süllyedt a gazdasági válságba.
Horvátország és Szlovénia, illetve Szerbia ellentétei politikai formát is öltöttek: az első kettő a konföderációt pártolta és a politikai pluralizmusban, a demokrácia kiszélesítésében és a radikális piacorientált reformokban látta a kiutat, míg a szerb politikát meghatározó Slobodan Milosevic fő célja a szerb dominanciájú központosítás, a koszovói "albán nacionalizmus" elleni küzdelem és Nagy-Szerbia megteremtése lett.
Horvátországban 1990 tavaszán szabad, többpárti választásokat rendeztek, amelyet a nemzeti jelleget hangsúlyozó jobbközép Horvát Demokratikus Közösség nyert meg. A zágrábi parlament 1990. július 25-én kimondta Horvátország szuverenitását, majd a december 22-én kihirdetett új alkotmány deklarálta Horvátország jogát a kiválásra a jugoszláv szövetségből. Válaszul a szerb többségű horvátországi területek is kikiáltották autonómiájukat, élvezve a szerb kormány politikai és katonai támogatását és mögöttük állt a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) is, amelynek vezetéséből a horvát és szlovén tisztek nagy része már kikerült.
A pattanásig feszült helyzetben a horvát vezetés is hozzálátott az önálló fegyveres erők kiépítéséhez, rendőrség és területvédelmi erők létrehozásához. A fegyverek felett azonban a JNA rendelkezett, a horvátoknak így csak a köztársaság területén tárolt fegyverkészletek egy részéhez sikerült hozzájutniuk. A zágrábi kormány külföldi fegyverszállítmányok behozatalával próbálkozott: Martin Spegelj későbbi horvát védelmi miniszter először az Egyesült Államokban, majd Budapesten tárgyalt. A megbeszéléseken az a megállapodás született, hogy az egyeztetést magyar részről az állami fegyverszállításokat bonyolító Technika Külkereskedelmi Vállalat (TKV), horvát oldalról pedig az Astra nevű cég folytatja.
Magyarország a volt munkásőrség tízezer géppisztolyát és mintegy hárommillió lőszert indított útnak 1990. októberében, a horvát fél négy alkalommal fizetett készpénzben és utalással. A szállítmányokat október végén állították le.
Az ügylet kitudódása Belgrádban nagy botrányt keltett. A magyar kormány először tagadta a szállítás tényét is, majd azt nyilatkozta: az egyik erre jogosult magyar külkereskedelmi vállalat 1990 októberében egy harmadik ország kereskedelmi vállalatának megrendelésére szállított géppisztolyokat Jugoszláviába, de ez a fegyverek jellege (katonai vagy rendőri célra egyaránt használatos kézifegyver), valamint kis volumene miatt nem tekinthető jelentős szállítmánynak. A szállítás a nemzetközi fegyverkereskedelemben szokásos feltételekkel történt.
1991. február 4-én a jugoszláv szövetségi kormány tiltakozó jegyzéket küldött a magyar kormánynak. 1991. február 6-án az Országgyűlés Külügyi és Honvédelmi Bizottságának együttes, zárt ülésén a belügyminiszter vállalta magára a döntés felelősségét, ugyanis az ilyenkor kötelező államtitkári bizottságot nem hívták össze. Nem sokkal később Katona Tamás külügyi államtitkár belgrádi útján tett erőfeszítéseket az ügy diplomáciai úton történő rendezésére, a bizalom helyreállítására.
Horvátország 1991. június 25-én kikiáltotta függetlenségét, ezután a szerb kisebbség oldalán beavatkozott a Jugoszláv Néphadsereg, véres harcokban megszállva Horvátország egyharmadát. A konfliktus csak 1995-ben ért véget, amikor a horvát hadsereg visszafoglalta az úgynevezett Szerb Krajinát. (Martin Spegelj tíz éve beismerte: a "Kalasnyikov-ügy" szinte lényegtelen nagyságrendet képviselt abban a fegyveráradatban, amelyet egyes országok biztosítottak a függetlenség érdekében fegyveres akcióra készülő horvátok számára, fittyet hányva az 1991-ben életbe léptetett nemzetközi fegyverembargóra.)
Az ügy mellékszála, hogy a horvát illetékesek visszakövetelték azt a közel egymillió dollárt, amelyet az utolsó, meg nem valósult fegyverszállítmányért előre átutaltak. Az ügyet 1997-ben vizsgálta az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága, amelynek jelentése szerint a pénz vélhetőleg bűncselekmény következtében tűnt el. Az ügyészség 1999-ben hűtlen kezeléssel gyanúsította meg a Technika Külkereskedelmi Vállalat volt vezérigazgatóját, akit végül bűncselekmény hiányában felmentettek a vádak alól.