Emberek feláldozásához használták az azték napkövet
2010. december 23. 08:45
Újabb részletre derült fény az aztékok titokzatos napkövével kapcsolatban, miután kutatók kijelentették, hogy a monstre korong az áldozatbemutatások idejének meghatározásához szolgálhatott.
1790-ben egy építkezésen dolgozó munkások Mexikóvárosban egy hatalmas, ősi szimbólumokkal ellátott kőre bukkantak. Hamarosan kiderült, hogy az aztékok naptáráról van szó, a kő pedig a nemzeti kincsek sorába lépett. A 3,6 méter átmérőjű és közel egy méter vastagságú, korong alakú kövön pogány szimbólumok láthatók. A spanyolok fittyet hányva a tárgy kulturális és vallási értékeire, a Zocalo, azaz a város köztere alá temették, röviddel az után, hogy 1521-ben megdöntötték az aztékok uralmát. Az új uralkodók ledöntötték az aztékok templomát, a térrel szemben pedig felépítették saját katedrálisukat, hogy saját istenüknek tudjanak hódolni.
1790 után a 25 tonna súlyú követ az új vallás szolgálatába állították, majd a katedrális nyugati tornyának falára lógatták fel. Amikor a 19. század elején Mexikó elnyerte Spanyolországtól a függetlenséget, az ország továbbra is megőrizte a katolikus hitet, azonban az egyre növekvő büszkeségtől hajtva fokozatosan saját kultúrája és történelme felé fordult. Porfirio Diaz tábornok 1885-ben a kő eltávolításáról döntött, majd a korong a Régészettörténeti Múzeumban került elhelyezésre.
Habár a kövön elsősorban asztronómiai jelek láthatók, egy új elmélet szerint a kő az emberáldozatok oltárául is szolgált. Mexikói antropológusok Cuauhxicalli Sastálként, vagy egyszerűen Napkőként utalnak rá – Tonatuih napkirály miatt, akinek alakja a kő közepén tűnik fel.
A maják időszámítását felhasználva az aztékok kétfajta évet különböztettek meg. A 260 napból álló rituális kalendárium húsz isteni szimbólumot váltogat, a "hét" pedig tizenhárom számozott napot jelent. A szekuláris, mezőgazdasági jellegű év az évszakok váltakozásán alapszik, s 18, egyenként húsz napos hónapból áll. A hónapok négy „hétre” oszlanak, amelyek egyenként öt napot ölelnek fel. Az év végén öt nappal toldják meg az évet, így jön ki a 365 nap.
Az újév 52 évente esett egybe a két időszámításnál. Ekkor az azték papok egy különleges, tizenkét napon át tartó rituálé (Új Tűz) keretében a feláldozott személy vérző mellkasát gyújtották meg, amellyel azt kívánták demonstrálni, hogy a nap soha nem pusztulhat el, ennek következtében pedig 52 évente 12 szökőnapot iktattak be a kalendáriumba. A napkövet 1427 és 1479 között kézzel faragták ki, s mivel a kettős időszámítás meghatározta az áldozatok bemutatásának idejét, így kerülhettek fel rá a naptári elemek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
