Feltárták Párizs első középkori városfalát

2010. december 10. 10:29

A földből és fából készült sánchoz árok és töltés is tartozott, de utóbbit és a fapalánkot a sánc elhagyásakor lerombolták. A párizsi épületek alatt húzódó árok azonban megmaradt, a régészek pedig most újra felfedezték. A V-alakú, 12 méter széles és 3 méter mély árok körülbelül 20 méter hosszan látható, s mivel körülötte nem maradt meg semmilyen rom, a legrosszabban dokumentált építmények közé tartozik, ennél fogva sokszor nevezték „Karoling-falnak”, vagy pusztán „egy 11. századi falnak”.

Ez egyébként Párizs történetének második városfala, amely a 4. századi, az Ile de la Cité köré húzott falat követte, s időben II. Fülöp Ágost 1200 körül épített falát előzte meg. A 10. századtól kezdődően, főleg a viking betörések és Párizs 885-886-as ostroma után a Szajna jobb partján komoly gazdasági fejlődés és városfejlesztési beruházások vették kezdetét, ezért a terület védelme elengedhetetlen volt.

A lerombolását követően a sáncra a feledés homálya borult, bár a 18. században a történészek megpróbálták azonosítani a védelmi vonal alaprajzát. A kutatók ma úgy gondolják, hogy a fal a Saint-Gervais templom keleti oldalát, a Saint-Merri templomot és a ma már nem létező Sainte-Opportune templom északi oldalát vette körül, végigment a rue de la Ferronnerie mellett és egészen a Saint-Germain-l'Auxerrois templomig tartott – bár az utolsó szakasz meglétét egyesek erősen vitatják, mondván, az erősítés Châtelet-nél véget ért.

A védelmi vonal kora és annak politikai vonatkozása ma még ismeretlen. Ama hipotézis, miszerint a vikingek 885-886 fordulóján megostromolták a sáncot, nem állja meg a helyét. Lehet, hogy Odó, Párizs grófja (király 888 és 893 között) építette, vagy testvére, Róbert (922-923) rendelte el a fal felhúzását, de az is elképzelhető, hogy a sánc a 10. század végén élt Capet Hugó nevéhez fűződik.