Kereskedelmi depó lehetett a délkelet-angliai erődrendszer
2010. november 25. 11:55
Sokkal valószínűbb, hogy kereskedelmi lerakodóhelyek voltak a Nagy-Britannia délkeleti partján elhelyezkedő szász parti erődök, amelyekről korábban azt állították, hogy egy integrált védelmi rendszer részét alkották.
Az erődrendszerről szóló egyetlen írásos feljegyzés, az i.sz. 408 körül keletkezett Notitia Dignitatum litus Saxonicumról tesz említést, amelyet szász partként szokás fordítani. A védelmi vonal funkciója azonban a mai napig nem tisztázott, egyes nézetek szerint a kalózok elleni védekezésül szolgált, míg mások azt állítják: letelepült szászok és más német törzsek lakhelye volt.
A legtöbb történész abban egyetért, hogy a terminus egy olyan területet jelöl, amelyet a szászok végigpusztítottak. David Mattingly, a Leicesteri Egyetem történész professzora szerint a helyszínen talált, a hadsereg egységeit tételesen felsoroló lista „technikailag határvédő feladatokat ellátó védelemről” árulkodik. Ha az erődök egy integrált rendszer részei lettek volna, akkor annak biztosan része lett volna egy flotta is, mivel egy 450 kilométer hosszú szakaszon a tíz erőd önmagában kevés lett volna az elrettentéshez. Ez a flotta a classis Britannia nevet viselte, amely azonban nem szerepelt a Notitia Dignitatumban; Mattingly szerint azért, mivel a legénységet a 3. században szélnek eresztették, majd a hajókat különböző egységekbe sorolták.
Valerie A. Maxfield szerint a hajóraj felbomlott, mire a sziget Carausius jogara alá került, mégis, egy flotta szükséges lett volna ahhoz, hogy a szigetet meg tudják védeni a szász kalózoktól. A régészek szerint az erődök 250 és 350 között épülhettek a következő helyeken: Brancaster, Burgh Castle, Reculver, Richborough, Dover, Lympne, Pevensey, Portchester, Bradwell és valószínűleg Walton Castle. Maxfield szerint a közkeletű feltételezéssel ellentétben ezek nem egyszerre és nem egy célra épültek, mivel mindegyik erődítmény eltérő stílusú.
Az erődök elhelyezkedése is további kérdéseket vet fel, mivel közülük minden másodiknak kikötője is van. Hadrianus és Antoninus falának erődítményeit utak kötik össze, amelyek egy egységes kommunikációs és kereskedelmi rendszert alkotnak. A szász parti erődök azonban nem kapcsolódtak egymáshoz. „Régészeti értelemben nincs arra bizonyíték, hogy az egyik erőd össze lett volna kötve a mellette levővel” – írja Maxfield, aki szerint azokat a szárazföld belsejével sem kötötték össze. Ezt az elméletet támasztja alá Mattingly kutatása is: „A hajózási funkció tisztán kivehető, mivel az erődök nem kapcsolódnak a római útrendszerhez, a legtöbbjük pedig kikötőben található meg”.
A kérdés már csupán az: miért nem tesz említést a flottáról a Notitia Dignitatum? Noha a szöveg csak a délkeleti partról ír, a régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy ebben az időben a sziget másik felén is történtek kísérletek a part védelmének megerősítésére – például Brough-on-Humber és Cardiff közelében. A történészek megkérdőjelezik a Notitia hitelességét, mondván, a régészeti ásatások mára bebizonyították, hogy a mű megszületésekor (390 – 425) négy erőd már nem is létezett.
Az erődrendszer nevét a szászokról kapta, az első támadás azonban csak az ötödik században következett be, a negyedik századot pedig semmilyen történelmi forrás nem támasztja alá. A római hadsereg belső törésvonalai azonban ekkorra már jól ismert tény volt, ezért az sem elképzelhetetlen, hogy az erődök a belső ellenállás letörésére szolgáltak; egy másik elmélet viszont azt állítja, hogy mivel Hadrianus uralkodása idején már javában folyt a tengeri kereskedelem, az erődök inkább logisztikai funkcióval bírhattak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
