Kiállítás nyílt Vanuatu őslakosairól
2010. november 22. 09:25
Párizsban, a Quai Branly múzeumban nagyszabású kiállítás nyílt az ősi lapitákról és művészetükről, arról a csendes-óceáni népcsoportról, akik háromezer évvel ezelőtt vándoroltak el Tajvanról, hogy aztán Pápua Új-Guineán keresztül Vanuatuba érkezzenek.
A régészek a Csendes-óceán déli részének első ismert népe, a lapiták által hátrahagyott agyagedényekre bukkantak, amelyet az elmúlt ötven év alatt 250 különböző helyszínen fedeztek fel. „A lapiták jelentősége (…) leginkább az agyagedényeikkel jellemezhető, amelyeket szépen díszítettek; ezek annyira egyediek, hogy a világon mindenhol felkapják rá a fejüket az emberek” – nyilatkozta Richard Shing, a Vanuatu Kulturális Központ régésze.
Az edényeket részben egymásra helyezett agyagrétegekkel készítették, hozzá korallhomokot használtak, majd 600 és 750 Celsius fokon kiégették. Az agyagedény-készítés művészete ötszáz évvel a telepesek érkezése után eltűnt, de a stílus szofisztikáltsága már az újonnan betelepülők idejétől folyamatosan hanyatlott.
2004-ben a régészek megtalálták Teouma kiváló állapotban fennmaradt sírhelyét a Vanuatuhoz tartozó Efate Island-en. Jelentőségét az adja, hogy ez számít a csendes-óceáni térség déli részének legrégebbi temetőjének. „Az emberek újra és újra felkeresték ezeket a sírokat, majd áthelyezték a csontokat; ide tették a díszített agyagedényeiket is” – mondta Stuart Bedford, a Canberrai Nemzeti Egyetem Régésze.
„Már nyolcvan ember földi maradványát sikerült kiásnunk, de közülük csak hétnek találtuk meg a koponyáját. Közülük három egy másik ember mellcsontján hevert, ezért azt feltételezzük, hogy ez egy igen fontos személy lehetett” – magyarázza a sziget történetét immáron tizenöt éve tanulmányozó Bedford.
Vanuatu több mint nyolcvan szigetből áll, s rengeteg kultúrának ad otthont. A párizsi kiállítás az első olyan esemény, amikor a szigeten talált régészeti leleteket egy idegen országban teszik közzé. A tárlatot a tradicionális homokrajzolás művészete, illetve furulya előadás színesíti. A szigetcsoport a legkisebb területen koncentrálódó, legnagyobb számban előforduló nyelvnek ad otthont – szám szerint száztizenháromnak. Marcellin Abong, a kulturális központ igazgatójának reménye szerint sikerül megőrizni az összes még beszélt nyelvet, amelyet különböző kulturális tevékenységekkel, fesztiválokkal, illetve szótárkiadásokkal próbálnak elősegíteni.
A Csendes-óceán nagy részéhez hasonlóan a szigetet is a keresztény misszionáriusok evangelizálták, amelyről az igazgató a következőket mondta: „Az egyház sokszor szakít a múlttal, ezért a függetlenségünk kikiáltásának harmincadik évfordulójához közeledve az emberek egyre izgatottabbak. Amikor azt hallják, hogy őseik ezer évvel Krisztus születése előtt már itt voltak, teljesen felvillanyozódnak”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
