Feltárták az aquincumi polgárváros harmadik legjelentősebb útját

2010. október 13. 16:17 Régészet Budapesten, MTI

Mint a BTM közleményében olvasható, az úgynevezett G utca kelet-nyugati irányú, és közel 5,5 méter széles. Eredetileg kőlapokkal burkolták, a kissé ívelt felületű útvonal mindkét szélén kisméretű, kőből épített csatorna vezette el a szennyvizet. Az útvonalnak jelenleg csak a romkert területére eső keleti része ismert. A gázgyári munkáslakások feltárása során előkerült még egy-két kisebb szakasz, ugyanakkor nem világos, hogy merre folytatódott nyugati irányban.

"Az utca északi oldalán egységes homlokzati fal vonul végig, amely már a mögötte sorakozó épületek fala. Itt egy eddig még feltáratlan épület bejáratát tisztítottunk meg. Eredeti helyükön voltak még a küszöbkőhöz tartozó kváderkövek, illetve az ajtó vashevederének egy darabja is előkerült. Ugyanezen az oldalon nyugat felé egy épület sóderes járószintrészletét dokumentálhattuk, feltehetően az utcára nyíló bolt, műhely részeként. Az utca déli oldalán hasonlóan egységes, de nem homlokzati, hanem az utat egy időszakban szegélyező oszlopsor lábazati fala mutatkozott négyezetes, falazott pillérhelyekkel. A pillérek szomszédságában több helyen a falba másodlagosan beépített vagy leborult féloszlopokat találtunk, amelyek az oszlopsor darabjai lehettek" - emeli ki a BTM régészeinek közleménye.

A BTM régészei egy római kori pincét is feltártak az aquincumi polgárváros területén. A közlemény szerint a romkert délkeleti részén 1941-ben, a lőtér kialakításakor végzett leletmentő feltárások során egy 9 helyiséges, északi és déli végén egy-egy porticussal kiegészített hosszúkás lakóépületet találtak. A szinte minden helyiségében freskókkal díszített épületet az itt előkerült festékes tégelyekről Festőháznak neveztek el. E munka során észak felé még egy, feltehetően az épülethez tartozó, fűtőcsatornás épület részlete, dél felé pedig egy kéthelyiséges pinceépület és a hozzátartozó terrazzopadlós terem került még elő.

Az idei feltárások azt voltak hivatottak megállapítani, hogy mi maradt fenn a Festőházból és a pincéből. Mint kiderült, a Festőház jelentős része megsemmisült, ugyanakkor a pince szinte teljes épségben vészelte át a lőtérépítést, mindkét helyisége a lépcsőlejárattal együtt megmaradt. A helyiségeket belülről durvább, fehér vakolat borította. A kisebb helyiségben kialakított lépcső nyugat felől vezetett le, a fokokat részben kőből készítették és agyaggal tapasztották le, részben pedig az agyagos altalajba vágták, majd deszkával boríthatták. A lépcsőfokok lenyomata fennmaradt a vakolatban. A pince falain megfigyelt égésnyomok arra utalnak, hogy a területen tűzvész pusztított.

A munka során körvonalazódott a területrész története is. A korai időszakot, az i.sz. 2. század első felét a déli városfal körzetét a lazább beépítésű insularendszer jellemzi. Különösen a város déli szegélyén állhattak még "szabadon" nagyobb beépítetlen telkekkel rendelkező épületek, amelyeket porticusokkal egészítettek ki. A 2. század végétől kezdve a népesség növekedésével párhuzamosan egyre csökkent a beépítetlen foghíjjak száma: valószínűleg itt is kialakult a város északi részén már korábban is tipikus hosszúházas beépítés.

Insula különálló ház vagy házcsoport, amelyet minden más épülettől utcácskák választottak el; gyakran így nevezték a magában álló bérházakat is.