Az IRA-val egyezkedett volna Thatcher

2010. szeptember 7. 12:03

Korábban arra voltak utalások, hogy az IRA az éhségsztrájkolókat áldozta fel választási stratégiája részeként, a Nagy-Britannia által nyújtott békejobbról viszont nem tájékoztatta a terrorszervezet az akcióban szereplőket. A mostani iratok arról tanúskodnak, hogy a brit kormány számos ír csoporttal – köztük az Ír Bizottság a Békéért és Igazságért (ICJP), valamint magával az IRA-val – lépett kapcsolatba a tárgyalások meggyorsítása és a foglyok protestálásának beszüntetése érdekében.

A dokumentumok szerint a Thatcher-kormány nem az éhségsztrájkolóknak, hanem az IRA-nak tett ajánlatot, s ebben Brendan McFarlane, az Ideiglenes IRA (Provisional IRA, PIRA) vezetője játszotta a központi szerepet. Egy másik forrásban az áll, hogy két héttel Kevin Lynch, az Ír Nemzeti Felszabadítási Hadsereg egyik tagjának halála előtt az akcióban részt vevők ajánlatot kaptak, amelyben tisztázniuk kellett álláspontjukat családtagjaik és a papság előtt, de ők ezt csak McFarlane jelenlétében lettek volna hajlandók megtenni – ezt az észak-ír hivatal (NIO) tisztviselői azonban végül elutasították.

A korábban titkosított 32 dokumentumból kiderült, hogy az éhségsztrájkolók parancsra cselekedtek, McFarlane pedig az öt fő követelésen kívül nem kívánt másról alkuba bocsátkozni. Ez az öt pont a következő volt: a foglyoknak ne kelljen börtönruhát viselni, illetve dolgozni; szövetséget köthetnek más foglyokkal; rekreációs és nevelési tevékenységek biztosítása; hetente egy látogató fogadása, illetve egy-egy levél és csomag küldése; az akció során bekövetkezett egészségkárosodás orvosi kezelése.

Néhány nappal az egyik híres éhségsztrájkoló, Bobby Sands halála előtt a NIO az ír kormány egyik képviselőjével történt beszélgetésről emlékezik meg: „Délen lehetnek következményei Sands halálának, de a foglyok tiltakozásának támogatása csekély – ha ezt azonban Hughesé is követné, akkor az megváltoztatná a dolgok állását.”

Egy, a Downing Street 10-ből a NIO-hoz eljuttatott, 1981. július 8-i keltezésű levélben az áll, hogy Thatcher találkozott Humphrey Atkins külügyminiszterrel, akivel egyezségre kívánt jutni. Atkins – írja Thatcher – „arra jutott, hogy beszélnünk kellene a PIRA-val az egyezménnyel kapcsolatban (…) ha erre rábólintanak, és arra utasítják az éhségsztrájkolókat, hogy hagyják abba akciójukat, akkor az egyezményt azonnal ki lehetne hirdetni. Ha nem, akkor ezt lesöpörjük az asztalról és a kormány egy újabb közleményt ad ki, amelyben a június 30-i, az ICJP-nek adott NIO-választ erősítenénk meg. Ha kiszivárognának a PIRA-val történt megbeszélések részletei, a hivatal letagadná azt.”

Az első ajánlatot a foglyok meg is vitathatták volna egymás között, s még arra is nyílt volna lehetőségük, hogy találkozzanak McFarlane-vel, de a két legelszántabb éhségsztrájkoló, Hughes és Sand nem tartotta vitaalapnak a tervezetet. Ezen kívül volt egy másik Thatcher-ajánlatról szóló feljegyzés is a most feloldott dokumentumok között: ebben a Vaslady titkos csatornákon keresztül kívánt volna kapcsolatba lépni az IRA-val, de végül meggondolta magát, mivel attól félt, hogy a kezdeményezésről a közvélemény is értesülni fog. A miniszterelnök beleegyezett volna a foglyok szövetség kötésébe, a saját ruha viselésébe, a levél- és csomagküldésbe, illetve a heti egy látogatóba, a munkával kapcsolatban viszont leszögezte, hogy a foglyoknak a börtön fenntartásához szükséges alapvető munkafázisokat el kell végezniük.