„A belügyi szervek által különösebb feltűnés nélkül lefolytatott vizsgálat megállapította...”

Hogy pontosan mit állapított meg, azt hagyjuk még homályban egy röpke bekezdésnyit, s meditáljunk el azon, hogy a szóbanforgó állambiztonsági vizsgálatot 1974 decemberében egy könyvkritika miatt rendelték el. Eredményéről pedig 1975 legelején már a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kulturális alosztálya kapott „szigorúan bizalmas!” jelzetű hivatalos összefoglalót. Ez a belügyéri jelentés is szerves része lett annak a feljegyzésnek, amelyet az alosztály vezetője, Tóth Dezső (nem sokkal később már kulturális miniszterhelyettes) készített.

A Múlt-kor előző számait ismerők számára talán nem meglepő: a vizsgálatlavinát egy sajtóhiba indította el, azt azonban, hogy a pártközponti nyomozásba ezúttal a titkosszolgálat is belefolyt, az indokolta, hogy az „érintett” személy nem más volt, mint Kádár János. A párt első emberének soron következő beszéd- és cikkgyűjteményét 1974 végén – ki tudja, miféle meggondolásból – karácsonyi újdonságként adta közre a Kossuth Könyvkiadó.

A szöveggyűjtemény megjelenésére még a napilapoknál is fürgébben reagált az igen sajátos helyzetű folyóirat, a Valóság. A közölt írásaival nem ritkán a cenzurális határokat is feszegető, úgymond jobbító szándékú szocialista értelmiségi orgánum a szókimondás részleges szabadságáért vissza-visszatérően hűségnyilatkozatokkal fizetett. A Kádár-kötet recenziója is ezt szolgálta – volna. A Valóság decemberi számában ugyanis a folyóirat belső köréhez tartozó író, nem mellesleg „a szocialista színházi modellel” kísérletező Huszonötödik Színház direktora, Gyurkó László A történelem jelene című eszmefuttatásában meghökkentő kijelentésre ragadtatta magát: „Kádár nem államférfi, politikus, aki a történelem jelenében gondolkodik.”

 

Az ország első számú vezetőjének államférfiúi nagyságát megkérdőjelező mondat azonban nem vélemény, hanem egy rosszul végrehajtott húzás eredménye volt, a szövegben ugyanis ott ragadt a „nem” szócska. Legalább is ez derül ki a folyóirat főszerkesztőjétől, Kőrösi Józseftől megrendelt igazoló jelentésből. A sokat tapasztalt sajtómunkás legelőször is „bántó sajtóhibának” aposztrofálta a malőrt, jelezve, hogy a valóságban a szöveg így hangzott (volna): „Kádár államférfi, politikus, aki a történelem jelenében gondolkodik.” Tehát szembeállításról szó sincs, csupán szerencsétlen véletlenek összeadódásáról.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. ősz számában olvasható.