Szeretteik csontjaiból készítettek használati tárgyakat az ősi mexikóiak
2010. augusztus 13. 11:21 National Geographic News
A pre-azték civilizációban emberi csontokat – valószínűleg egy-egy nemrégiben elhunyt hozzátartozóét – használtak fel gombok, tűk, fésűk, lapátok, és egyéb használati tárgyak elkészítéséhez – jelentették be mexikói régészek.
A kutatók erre a következtetésre a Mexikóvárostól 48 kilométerre fekvő Teotihuacanban talált ötezer csontmaradvány analíziséből jutottak. Az emberi comb- és sípcsontokat a családtag halála után nem sokkal használhatták fel különböző háztartási eszközök előállításához – mondta el Abigail Meza Peñaloza, a National Autonomous University of Mexico régésze. „A Teotihuacanban élők speciális köveket használtak fel kés gyanánt a hús és az izmok eltávolításához” – magyarázta Meza Peñaloza. A testek felboncolásához azonnal hozzá kellett látni, mivel az idő előre haladtával a csontok rendkívül törékennyé váltak ahhoz, hogy könnyen meg lehessen munkálni őket.
Rebecca Storey, a University of Houston oktatója elmondta, hogy az emberi csontok ilyetén feldolgozása nem számított szokatlan jelenségnek az ókori kultúrákban. „Az emberek nem féltek különösebben a haláltól. Elhunyt családtagjaikat a házak köré temették és felhasználták szeretteik földi maradványait” – magyarázta Storey.
A mexikói Teotihuacan (más néven az Istenek Városa) az egyik legnagyobb ősi városközpont volt az amerikai kontinensen, amelynek aranykora i.e. 100- i.sz. 650-ig tartott. A pre-hispán kultúrkör ember-és állatáldozati szokásait korábban a templomokból előkerült csontok igazolták, a most megvizsgált, Ventilla városrészből előkerülő, 3-5. századi leleteknél ezúttal azonban nem találtak a rituális beavatkozásra utaló nyomokat. Ezeket az emberi maradványokat helyiek ásták el, legtöbbször a házak alá.
A régészek arra is rámutattak, hogy az emberek rendszerint csak az egészséges, felnőtt csontokat használták fel, mivel a gyermekekét túl törékenynek találták, az idősek esetében pedig a csontritkulás veszélye állt fenn. „Az olyan egészséges felnőttek csontjait használták, akik természetes úton mentek el közülük – bár akkoriban az emberek nagyon korán, a harmincas éveikben haltak meg” – mondta Meza Peñaloza.
A kutatók egyelőre nem tudják megállapítani, hogy kik dolgozták fel a csontokat és mi történt a boncolás után keletkezett hússal, valamint az egyes emberi maradványokat a megfelelő lakóépülettel sem tudják összekötni – bár a régészcsoport további izotópvizsgálatokat tervez a homály eloszlatása érdekében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
