Kalózkapitány volt Anglia első szuverén uralkodója

2010. augusztus 13. 10:35 The Independent

David Crisp egy 52 ezer darabból álló pénzérme-gyűjteményre bukkant a nyár elején, amely a világ második legnagyobb darabszámú régészeti emlékének számít. A British Museumban kiállított kollekció nyolcszáz érméjét a 43-as római hódítás utáni első független uralkodó, Carausius uralma (i.sz. 286-293) alatt verték. „Ennek a felfedezésnek köszönhetően Carausius végre felkerült a térképre. A diákok Nagy-Britannia szerte tanulnak a római kori Angliáról, de eddig még nem hallottak Carausiusról, az elfeledett császárról” – véli Roger Bland, a múzeum régészeti osztályának vezetője.

A kutató fémdetektorán fennakadt érméken az ’AUGGG’ dombornyomás látható (a három 'g' az augusti, azaz a római császárt jelöli), amely azt demonstrálja, hogy Carausius egyenrangú félnek tartotta magát a birodalom másik két császárával, a rómaival és a bizáncival, abban az időben, amikor a háborúk által sújtott föderációban már rendkívül erős centrifugális erők erodálták a hatalmi rendszert.

Az egyesült Anglia első császáraként számon tartott Carausiust hivatalosan megtűrték a birodalmon belül, de a 293-ban bekövetkezett halála után egyszerűen elfelejtkeztek megemlékezni róla a kortársak, az általa vezetett felkelést Róma elbagatellizálta, így a szigetország eme fontos epizódjára sokáig árnyék vetült – még az Angolszász Krónika sem jegyzi a császár uralkodását.

A szegény családból származó uralkodó az érmeken rideg ábrázattal, szakállasan látható. A császár matrózként kezdte pályafutását, s időnként kormányosként szolgált egy kereskedelmi hajón. Karrierje akkor kezdett felfelé ívelni, amikor Róma a helyiek nyers erejét felhasználva akarta befolyását megerősíteni, hogy elnyomja az észak-kelet angliai Gaulban kitört felkelést. Ezen expedíció során tűnt ki Carausius, aki a szárazföld után a tengeren is bizonyított, s a Classis Britannica fedélzetéről magasabb pozíciót célzott meg.

A szenátus felkérte Carausiust az észak-európai vizeket uraló baltikumi és skandináv bukkanéroktól való megtisztítására. A kalózok nem menekülhettek a tehetséges hajóskapitány haragja elől, de később Róma fülébe jutott, hogy Carausius idővel felsorakozott a tengeri rablók oldalán. Maximianus császár később sikertelenül próbálta megzabolázni az öntörvényű tengerészt, aki népszerűségének emelkedését kihasználva visszavonta flottáját Anglia partjaira, majd császárrá kiáltotta ki magát.

Ennek következtében Anglia szuverén állam lett, s egy olyan kvázi-birodalom elszigeteltségét élvezhette, amely egy meglehetősen törékeny békén alapult, különösen a Maximianus által sebtében felállított flottilla legyőzése után. Később Carausius leigázta az északi területeket, kiegyezett a piktekkel, akik miután bosszút esküdtek Róma ellen, végigrabolták és pusztították a vidéket.

Míg a Somersetnél talált kincsek általában több, Anglián túl is használt nemesfémekből álltak össze, addig Carausius kincsei ezüstök voltak. Az érmék propagandacélokat szolgáltak, a rajtuk olvasható győzelmi szlogeneknek pedig legitimációs szerepeket szántak. Az egyik pénzen például feltételezhetően Britannia látható, amint a babérkoszorúval díszített Carausiust öleli át, míg egy másikon a Genius Britanniae (Britannia lelke) és a Restitutor Britanniae (Britannia helyreállítója) felirat olvasható, a későbbi metszetek pedig messianisztikus tulajdonságokkal ruházzák fel Carausiust. (RSR, Az aranykor visszatért!) Az uralkodó a Rómától való megkülönböztetés szellemében a provinciális kultúra megteremtésébe kezdett, magát pedig a Marcus Aurelius Mausaeus Valerius Carausius néven szólíttatta.

A kincstárnok Allectus és a császár bizalmasai aggódva figyelték az eseményeket, noha az intézkedéseket ártalmatlan lépéseknek tekintették. Veszélyt Carausius cselekedeteibe vetett feltétlen bizonyosság jelentett, igyekezett magához ragadni a kezdeményezést, s a szárazföld ellen támadásokat vezetni – támogatás híján azonban ezek rendre kudarcba fulladtak, de a korábban kordában tartott törzsszövetségben is szakadás következett be. A szárazföldi Gesoriacum elvesztése után Allectus – Róma helyeslése közepette – meggyilkoltatta a császárt, de alig háromévnyi uralkodása után a birodalom visszavágott, s véget vetett a tiszavirág-életű, független Anglia létének.