Rudolf Nurejev jelmezeiből nyílt kiállítás Szentpéterváron

2010. augusztus 10. 13:09 MTI

"Mindenki bolondult Rudiért, kivételes személyiség volt. Emlékszem rá, akkoriban a Kirov (a mostani Mariinszkij) színház közelében laktam, és minden előadását láttam" - mondja a 70 éves Elvira Vlagyimirova, Az idő fonala című tárlat egyik látogatója. Az 1993-ban Párizsban elhunyt balettcsillag mintegy 50 kosztümjét a francia év keretében mutatják be az egykori cári birodalmi főváros szívében, a Seremetyjev palotában.

A szentpétervári Francia Intézet és a Culturfrance ügynökség együttműködésével létrejött programhoz a franciaországi színpadi kosztümök országos központja (CNCS), a párizsi Nemzeti Opera és a Római Operaház adta kölcsön gyűjteményéből a jelmezeket, de láthatók itt fényképek, levelek és archív dokumentumok is abból a korszakból, amikor Nurejev még Leningrádban élt.

A belépőt egy rakás használt balettcipő fogadja a táncos nagyméretű, fekete-fehér fotója előtt. A szervezők szerint ez "Nurejev teljesített küldetését" jelképezi. "Rudolf Nurejev nagyon komolyan vette a színpadi jelmezeket. Keleti ember lévén, (Nurejev muzulmán tatár családból származott) jobban szerette a gazdagon díszített, pazar kelméket" - fogalmaz Natalja Metelica, a színház művészeti múzeumának igazgatója és a kiállítás egyik szervezője.

A tárlat tetőpontja A bajadér című balettnek szentelt installáció. Nurejev ebben az előadásban hódította meg 1961-ben Párizst és a halálos betegségtől legyengült művész ebben a darabban jelent meg utoljára a közönség előtt. Egy kis sötét teremben nagy képernyőn balerinák táncolnak, az előadás jelmezei a levegőben lógnak. A padlót egy fénykép díszíti Nurejev egyik meztelen lábáról, amelyen jól kivehetőek a balettcipő nyomai. "Miközben Nyugaton Nurejev neve közszájon forgott, itt nem beszéltek róla. Az orosz nézők 1961-ben látták utoljára" - állítja Natalja Metelica. (Külföldre távozása után 1989-ben lépett fel először szülőhazájában, a leningrádi Kirov színház pódiumán.)

Az Oroszországhoz tartozó Baskíriában nevelkedett Nurejev táncosi pályafutásának első lépéseit a szentpétervári (akkor leningrádi) Vaganova balettiskolában, majd a Kirov Balettben tette meg. 1961-ban "a szabadságot választotta" a korabeli nyugati média megfogalmazása szerint és menedékjogot kért a párizsi Le Bourget repülőtéren, amikor társulatának európai vendégszereplése után fel kellett volna szállnia arra a repülőgépre, amely visszavitte volna a Szovjetunióba. Egy évvel később távollétében 7 év börtönre ítélték "árulás" miatt. 1983-ban a Párizsi Opera táncművészeti igazgatójának nevezték ki, ahol vezető koreográfusként dolgozott hat éven át.

Nurejevet a 20. századi táncművészet egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Ragyogó és sodró egyéniség volt, felelevenítette a régi nagy férfi táncosok hagyományait, levegőben kitartott ugrásait és gyors forgásait Nizsinszkij legendás bravúrjaihoz hasonlították. A világ valamennyi jelentős balettszínpadán, a tánc legnagyobb csillagaival szerepelt együtt. Roland Petit, Maurice Béjart, George Balanchine műveinek kivételes tolmácsolásával és mindenekelőtt Marius Petipa balettjeinek átdolgozásával világhírre tett szert. Utolsó táncos szerepe Keveházi Gábor balettjében, a Cristoforóban az Angyal volt, amelyet 1992 februárjában és márciusában táncolt Budapesten, a Magyar Állami Operaházban. "Aki csak egyszer is látta, örökké emlékszik rá" - vallja szentpétervári rajongója, Elvira Vlagyimirova.