Röntgen fedte fel a maja festék titkát

2010. augusztus 3. 10:47

A Brookhaven Nemzeti Laboratórium munkatársa, Eric Dooryhee elmondása szerint a festék tartósságát az is fémjelezi, hogy a dzsungelek igencsak szélsőséges időjárási körülményei között is kíbírta az elmúlt évszázadokat.

A francia fizikusokból álló kutatócsoport ezért évekig világította át röntgennel a hasonló faliképeket: a szinkrotronokkal a festék szerkezeti jellegzetességeire szerettek volna választ kapni. Hasonló technológiával korábban egyiptomi kozmetikumokat, római cserépedényeket, vagy épp reneszánsz festményeket világítottak át. Ezek egy részét a tesztek után sikerült újraalkotni is, így végre megérthették, hogy a ma sokszor már ismeretlen anyagok minek köszönhették tartósságukat.

A maja-kék azonban sokkal tartósabb volt, mint az ismert természetes festékek és pigmentek. Ráadásul sokáig sem előállítási módja, sem az összetétele nem volt ismert. A festék ellenállt az időnek, a savnak, az időjárásnak, a biológiai lebomlásnak, ahogy a modern kémiai oldószereknek is. Korábbi kutatások során sikerült azonosítani két alkotóelemét - az indigókivonatot, valamint egy fehér agyagfélét.

A maják a festékeket a rituálék és vallási szertartások során használták: az áldozati tárgyakat és személyeket kékre festve áldozták fel Chac esőistennek, víznyelőbe lökve őket. Az első, mai napig is megmaradt festéknyomok 1700 évesek, és azokat 1931-ben Chichen Itza régészeti helyszínén fedezték fel.

A most lefolytatott röntgenes eljárások során kiderült, hogy a festékben a készítés során folytatott hevítés során az indigó molekulái kitöltötték az agyagban található aprócska csatornákat, míg egyes részei eltömítették a pórusokat, megakadályozva annak kiszivárgását. A szakértők az indigót most a kötőanyagként ismert zeolittal vegyítették, és ezzel sikerült újraalkotni a maja-kéket.

A kutatók szerint a rekonstrukció nem csak a régmúlt technológiai vívmányainak megértésében, de a modern építőtechnikák fejlesztésében is segíthet majd.