Fordulópont a középkori és kora újkori régészetben
2010. augusztus 2. 10:06
A nagyberuházásokat megelőző, hatalmas kiterjedésű feltárások két évtizede után a következő időszakban remélhetően már a tematikus konferenciák és összefoglalások, illetve kézikönyvszerű szintézisek is a jelenleginél jobban jellemezik majd a magyar középkori és kora újkori régészetet - mondta el az mta.hu-nak annak az ősszel megjelenő, kétkötetes tanulmánykötetnek a két szerkesztője, amelyben több tucat szakember összegzi az elmúlt negyedszázad tudományos eredményeit.
"Robbanásszerű átalakuláson ment át az elmúlt bő két évtizedben a régészet. Művelőinek célja ugyan korábban és ma is a múlt történettudományi szemléletű vizsgálata, az általuk használt eszközök révén azonban most már igazi interdiszciplináris tudományágnak tekinthetjük" – hangsúlyozta Benkő Elek, az MTA doktora, a Középkor és a kora újkor régészete Magyarországon című kötet egyik szerkesztője.
A 41 szerző többéves munkájával elkészült, összesen 980 oldalas kézikönyv jól illusztrálja a régész által elmondottakat. Mint az a bőséges képanyag alapján is látható: az ásatásra kijelölt terepen végzett geofizikai vizsgálatok, illetve a légi felvételek például ma már sokszor szinte nélkülözhetetlen elemei a régészeti feltárásoknak. – Kormeghatározás, emberi és állati csontok elemzése, környezettel kapcsolatos vizsgálatok – csak néhány azok közül a témák közül, amelyekhez a régészek a természettudósok segítségét veszik igénybe munkájuk során.
A múlt kutatói ma már egyre gyakrabban próbálnak szinte megfoghatatlan leletek alapján következtetéseket levonni. "Hol voltak évszázadokkal ezelőtt a szántók, a szőlők, milyen volt a természetes növényzet, milyen hőmérsékleti viszonyok lehettek" – egyebek mellett ezek azok a kérdések, amelyekre nem is olyan régen még szinte alig voltak pontosnak tekinthető válaszaik a kutatóknak. A technikai eszközök fejlődése és a természettudományok bevonása azonban egyre inkább lehetővé teszi nem csupán az anyagi kultúra vizsgálatát, hanem a hajdanvolt környezet feltérképezését is.
A politikai-gazdasági változásoknak is pozitív hatásai voltak az elmúlt több mint két évtizedben a régészetre. "Korábban egyes területek a kutatók számára zártak voltak. A határfolyó Dráva vidéke például nem is olyan régen még tiltott környéknek számított. Ma már nincs adminisztratív akadálya a feltárásoknak, amelyeket akár légi régészeti eszközökkel is végezhetnek a szakemberek" - említett egy példát a változásokra Kovács Gyöngyi a könyv másik szerkesztője, hozzátéve, hogy a folyó egy törökkori hajóhíd és számos hajóroncs nyughelye.
A Magyarország középkori és a kora újkori régészetéről készült legutolsó átfogó összegzés 1985-ös megjelenése óta eltelt 25 év más szempontból is a gyakorlati régészet soha nem látott fellendülését hozta. A nagyberuházásokat – autópálya-építések, városközpont-felújítások, stb. – megelőző, korábban elképzelhetetlen kiterjedésű feltárások nemcsak új ásástechnikát, hanem hatalmas mennyiségű tudományos dokumentációt és információtömeget, leletkatalógusokat és nagyszabású kiállításokat eredményeztek.
A régészek szerint azonban most új időszak következik a középkori és kora újkori régészetben. "Fordulóponthoz érkeztünk: a témák és a kutatások folyamatos gyarapodása mellett a szisztematikus feldolgozás időszakának kell következni" – hangsúlyozzák a kötet szerkesztői, akik szerint az eddigi „rohammunka” után érdemi, megalapozott új eredményeket csak a feltárt anyagok valódi, szisztematikus, tudományos feldolgozása, tehát egyebek mellett a „hétköznapi” leletek alapos elemzése, a félretett minták és maradványok természettudományos vizsgálata, tematikus konferenciák megtartása, valamint a hazai és nemzetközi szakirodalom felhasználásával készülő monográfiák írása hozhat. "Ellenkező esetben az egyébként feltétlenül szükséges és indokolt, hatalmas pénzt és emberi erőfeszítést felemésztő ásatások tudományos haszna elsikkad" – figyelmeztetnek a szakemberek.
Az MTA Régészeti Intézete, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete, a Magyar Nemzeti Múzeum és számos más intézmény munkatársainak részvételével, valamint a Nemzeti Kulturális Alap, illetve az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram támogatásával elkészült könyvet – amelyet várhatóan ősszel mutatnak majd be – a szerkesztők a hazai középkori és kora újkori régészetről készül állapotfelmérésnek, egyfajta tükörnek szánják. Hozzátették ugyanakkor, hogy a két kötet a kutatásban közvetlenül érintettek viszonylag szűk körén túl a tágabb tudományos életben, illetve az egyetemi oktatásban is szerepet kaphat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
