Helyben készülhettek a holt-tengeri tekercsek
2010. július 23. 09:07 Discovery News
Egy új technológiai eljárás során kiderült, hogy a holt-tengeri tekercsek ott készülhettek, ahol azokat eredetileg megtalálták.
A proton-vizsgálat új megvilágításba helyezi a leghosszabb, a Templom-tekercs eredetének történetét. A cataniai Olasz Nukleáris Fizikai Nemzeti Intézetének (INFN) laboratóriumában végzett kutatás során ugyanis kiderült, hogy a 8, 68 méter hosszú tekercset az izraeli Kumránban készítették, a Holt-tenger partjának ugyanazon a pontján, ahol a pergamenre fél évszázada a beduin pásztorok egy barlang mélyén rábukkantak.
A kilencszáz darabból álló, 2300 éves tekercsek megtalálása a 20. század egyik legnevezetesebb régészeti felfedezése volt. A pergameneken a Biblia legkorábbi írott szövegein túl i.e. 200-100-tól i.sz. 70-ig keletkezett apokrif iratok és különböző szekták feljegyzései is megtalálhatók.
„Azért választottuk a Templom-tekercset, mivel az a legtisztább, és azon lehetett a legkönnyebben kutatást végezni” – mondta el az INFN fizikusa, Giuseppe Pappalardo. Pappalardo és kollégái hét centiméteres darabokat vizsgáltak, amelyhez egy új kutatási metódust, a röntgensugárból és részecskegyorsítóból álló XPIXE-t használták fel.
„Alapvetően a vízre koncentráltunk. A pergamen többi részéhez hasonlóan a Templom-tekercs is állati bőrből készült, ezért annak előállítása rendkívül intenzív mosást igényelt. A célunk az volt, hogy összehasonlítsuk, és lehetőleg megfelelést találjunk a tekercs és annak a víznek a speciális kémiai tulajdonsága között, ahol a pergament megtalálták” – mondta el Pappalardo, akinek nevéhez az XPIXE technológia kifejlesztése fűződik. „A kutatás csak magára a pergamenre fókuszált, ezért továbbra sem tudjuk, hogy annak tartalmát hol írhatták, de most a kettő közötti összefüggés analizálását tervezzük” – tette hozzá a fizikus.
A minták által kibocsátott röntgensugarak megmutatták, hogy a pergamenrészek klórt tartalmaznak, a Templom-tekercsek klór-bróm aránya pedig háromszor magasabb, mint amely normális esetben a tengervízben található. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a pergamentekercshez a rendkívül sós Holt-tenger vizét használták fel.
Ira Rabin, a berlini Fizikai Kutató és Kísérletező Szövetségi Intézet munkatársa szerint az új olasz metódus fontos lehet, de csak abban az esetben, ha azt olyan más technológiával párosítják, amelyek szükségesek a korábban végzett kísérleti módszerek feltételezéseinek megerősítéséhez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
