A keresztes háború nem ismétli önmagát
2010. július 16. 11:47 The Guardian
A keresztények és muszlimok azon kísérlete, hogy párhuzamot vonjanak a két világvallás szembenállása és az ezer évvel ezelőtti keresztes háborúk között, súlyos torzítás és történelmi manipuláció – jelentette ki Tom Asbridge történész.
A Hay fesztiválon felszólaló kutató – akinek két könyve is megjelent a keresztes háborúkról – szerint az a modern feltételezés, hogy a kereszténység és az iszlám között Jeruzsálem 1099-ben való meghódítása óta „elkerülhetetlen a konfliktus”, nélkülöz mindenfajta történelmi realitást.
„Ez egy olyan félreértés, amely a 19. századi kolonializmus felett érzett nyugati triumfalizmus idejére nyúlik vissza. Ekkor a kutatók körében egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy a keresztesek a gyarmati vállalkozások előfutárai voltak, a történészek rajongtak Oroszlánszínű Richárdért, valamint megfigyelhető volt a barbár Szaladin iránt növekvő érdeklődés is” – mondta el a történész.
„Ha megnézünk néhány muzulmán csoportot és az Oszama bin Ladenhez hasonló figurát, láthatjuk, ahogyan állandóan azt ismételgetik: a nyugati hatalmak keresztes szövetségesek. Ez a fő üzenetük” – tette hozzá. „Szaddám Huszein sok tekintetben megszállottja volt Szaladinnak. A különféle bélyegeken és pénzjegyeken egymás mellett álltak, az iskolai történelmi könyvek pedig második Szaladinként emlegették [az iraki diktátort]. A szultán azonban nem arab, hanem kurd származású volt, amely azt támasztja alá, hogy a részletekkel mennyire nem törődtek az emberek.”
A „keresztes háború ismétli önmagát” nézet a második világháború vége után, Izrael állam megalakulását követően terjedt el – vázolta fel Asbridge. A történész azonban kijelentette, hogy az iszlám irodalomban 1291 után a keresztes hadjáratok már nem töltöttek be fontos szerepet, mivel az „iszlám győzedelmeskedett, és kész.”
Asbridge úgy gondolja, hogy a mai történészek torz képet festenek Oroszlánszívű Richárdról és Szaladinról, akit azért magasztalnak fel, mert Jeruzsálemet vérontás nélkül foglalta vissza. A kutatók rámutatnak Szaladin nagy erényére, hogy be tudta bizonyítani, az iszlám mennyire irgalmas és békés is tud lenni. Ezzel szemben a történész kifejti, hogy „hetven levél elolvasása után kiderül, a szultán igen is csalódott volt, amiért nem tudta lemészárolni a keresztényeket. Szaladinnak szüksége volt arra, hogy megmutassa: elkötelezett a dzsihád iránt, amelyre birodalmát is építette” – így a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
