Megtörte hallgatását Buchenwald utolsó homoszexuális túlélője

2010. június 28. 14:43 MTI

A koncentrációs táborok minden valószínűség szerint utolsó homoszexuális túlélője nemrégiben Jean-Luc Schwab francia szerzővel közösen jelentette meg visszaemlékezéseit a náci Németországban átélt üldöztetéseiről.

"Könyörtelen volt velem az élet, de mindig megúsztam" - foglalja össze sorsát nevetve az idős férfi. Az interjúra, amelyet az elzászi Mülhausenben lévő kis házában ad, Brazda rózsaszínű inget vett fel, emlékeztetve arra a rózsaszín háromszögre, amelyet neki és több ezer más homoszexuális fogolynak állandóan viselnie kellett a koncentrációs táborban. "A nácik ezzel a színnel bélyegeztek meg bennünket" - mondja ironikusan. "Ezért szeretek különösen rózsaszínben járni".

Az Itineraire d'un triangle rose (Egy rózsaszín háromszög életútja) című könyv szemléletesen és részletesen ábrázolja Brazda életét a náci Németországban. Beszámol a buchenwaldi lágerban végzett kemény kényszermunkáról, a mindenütt jelenlevő halálról, a verésekről és a sok megaláztatásról, amelyet a rózsaszínháromszöges raboknak kellett elszenvedniük. Jean-Luc Schwab lejegyezte, amit a korához képest szellemileg friss Brazda elmesélt, majd ezt alátámasztotta dokumentumokkal és levéltári anyagokkal. A könyvet elsősorban a fiatal nemzedékeknek szánják - hangsúlyozza Brazda. "Elolvashatják, hogy ment a sorunk akkoriban."

Brazda 1913-ban született Szászországban, egy német ajkú cseh családban. Már kamaszkorában rájött, hogy a férfiakhoz vonzódik - ami a "175-ös melegparagrafus" alapján büntetendő volt. Először 1937-ben ítélték el "férfiak közötti fajtalankodás" miatt, akkor hat hónap börtönt kapott. Kiszabadulása után Csehszlovákiába toloncolták. Ott, miután Hitler Németországhoz csatolta a Szudéta-vidéket, újra elítélték homoszexuális kapcsolatai miatt, ezúttal 14 hónap börtönre. Mivel visszaeső bűnösnek számított, utána a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Azt, hogy túlélte a lágerben töltött 32 hónapot, jórészt a szerencsének köszönheti és annak, hogy barátságba került az egyik kommunista kápóval - meséli az idős férfi.

Brazdához hasonlóan becslések szerint 10-15 ezer homoszexuálist deportáltak koncentrációs táborokba. "A nácik úgy tekintettek a homoszexualitásra, mint egy veszélyes járványra, amely aláássa a faj fennmaradását. Az az ijesztő, hogy pontosan ezt a típusú érvelést használják napjainkban is egyes homofóbok, beleértve parlamenti képviselőket is" - magyarázza Schwab.

Más fogolycsoportokkal ellentétben a melegeket soha nem kárpótolták. A "rózsaszínháromszögesek" sorsa hosszú időn át alig volt ismert, sőt tabunak számított. Csak az 1980-as évektől kezdett el foglalkozni a témával egy színdarab, pár könyv vagy film, és néhány érintett megtörte hallgatását. Ilyen volt az elzászi Pierre Seel, aki 1996-ban németül megjelent "Ich, Pierre Seel, deportiert und vergessen" (Én, Pierre Seel, deportálva és elfeledve) című könyvében azt vetette papírra, hogyan raboskodott Strassbourg mellett a schirmecki "átnevelő táborban", ahova 1941-ben hurcolták.

A háború vége óta Rudolf Brazda visszavonultan élt Elzászban. Ott ismerte meg nagy szerelmét, Edit, aki 50 éven át volt a társa és 2003-ban meghalt. Csak két éve határozta el magát, hogy beszélni fog életéről. Akkoriban hallott arról, hogy 2008 májusában Berlin közepén emlékművet állítottak a rózsaszínháromszöges férfiaknak, és a szervezők úgy gondolják: már nincsenek túlélők.

Brazda jelentkezett, és egy hónappal később meghívták díszvendégnek a berlini melegparádéra. Közösen Klaus Wowereit berlini polgármesterrel, aki 2001 óta nyíltan vállalja homoszexualitását, virágot helyezett el az emlékműnél - akkor is rózsaszín ingben. Ma jól megy sora és fütyül arra, hogy mások mit gondolnak róla - mondja halkan a 97 éves aggastyán. "A homoszexualitást már nem tiltják, szabad emberek vagyunk - és én boldog vagyok."