Vascsipkék és öntött remekek

2010. június 15. 08:19

Az öntöttvasból készített művészi tárgyak esztétikai élményben is felveszik a versenyt az ezüstből vagy bronzból készültekkel, és ezek a műalkotások az elkészítési technológiából adódóan még különlegesebbek is, mivel a felületek finomabb megmunkálására, cizellálására utólag már nincs lehetőség.

A művészi vasöntés technológiai fogásai - hasonlóan az ipari öntvények gyártásához - hazánkba az ipari forradalommal együtt érkeztek. A napóleoni háborúk miatt kialakult színesfém hiány késztette leginkább a porosz uralkodókat, hogy a 18. század elején a vasöntést olyan művészi fokra fejlesszék az öntödéikben, hogy az ott készült finom dísztárgyak, domborművek, kisplasztikák, ékszerek felvegyék a versenyt a bronzból, sőt az ezüstből készített darabokkal.

Az 1796-ban alapított gleiwitzi, majd az 1804-ben induló berlini Porosz Királyi Öntöde mintakincse volt az egész európai öntöttvasművességre nagy hatással. Innen terjedtek tovább a német öntödékbe, a Vrbna grófok által alapított morvaországi kohókba, a mariazelli zarándokhely közelében felállított osztrák öntödébe, a bécsi Glanz-öntödébe, vagy akár a krajnai Hof-i üzembe, sőt az Uralban működő cári orosz műöntödébe is.

Magyarországon legrégebbről a felvidéki Rónic (Kisgaram) kincstári üzeméből származó öntöttvasművességi emlékek ismertek, de számos műöntvény maradt ránk a Bánátban (Bogsán, Anina, Resicabánya) és Kárpátalja üzemeiben működő ügyeskezű mintakészítők és öntők munkáiból is. Igazi, európai rangú finomöntödének azonban csak a Schönborn grófok tulajdonában lévő, Munkács környéki vasgyár szelestói és frigyesfalvi öntödéjét tekinthetjük 1835-től.

175 éve indult tehát a műöntés a munkácsi vasmű öntödéiben. Bár eleinte ezekben az üzemekben is a porosz mintakincset magával hozó Valentinus Willaschek mintái alapján dolgoztak, 1848-tól azonban már önálló tervezésű modellekkel, igazi kvalitásos szobrászművész, Schossel András irányításával készültek a kisplasztikák, áttört tálak, óratartók, íróasztali készletek és más használati tárgyak.

A művészi öntöttvas virágkora a 19. század fordulóján véget ért, de az igényes formázással készített, pontosan öntött dísztárgyak és használati eszközök egészen az 1930-as évek végéig helyet kaptak a polgári lakások íróasztalain, polcain.

Az Öntödei Múzeum hivatásának tekinti, hogy ezzel az időszakos kiállítással is lehetőséget adjon a látogatók számára egy kevésbé ismert, különleges világba való betekintésre. Saját gyűjteményén felül a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, valamint néhány magángyűjteményből válogatott, éppen a filigránságot kiemelő, a finom részleteket rejtő műalkotások köréből kiállított tárgyak méltán nyerhetik el az érdeklődők tetszését.

A több mint 100 relikvia között látható pl. a 19. század elején készült, Willaschek által modellált áttört falitányér, kisplasztika, antikizáló gyertyatartó,Páncélos vitéz, Nyilazó Ámor valamint a műöntöde képzett szobrásza, Schossel András (1824 – Munkács, 1874) által mintázott, a munkácsi uradalom tulajdonosait ábrázoló mellszobrok, az első Kossuth–mellszobor, hihetetlenül finom, áttört táblával készült sakk-készlet, Napóleon-szobrocska, díszdoboz és díszváza, finoman díszített tükör és levélnehezék, egyszóval a magyar művészi vasöntés európai rangú darabjai. Az egyik becses darab a kétkarú, puttókkal díszített gyertyatartó. Különlegesség Schossel saját magáról készült, homokkőből faragott mellszobra.

A tárlat a helyi önkormányzat, a Ganz-Ex Mérnökegyesület és öntödei cégek támogatásával valósult meg. A kiállítás 2010. június 12-től szeptember végéig tekinthető meg az MMKM Öntödei Múzeumában, hétfő kivételével, minden nap 9-17 óráig.