Az amerikai történelem legsúlyosabb természeti csapása
2010. május 18. 12:21 MTI
Harminc éve, 1980. május 18-án több mint egy évszázadnyi nyugalom után kitört az amerikai Washington állambeli St. Helens vulkán. Az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb ilyen jellegű elemi csapása 57 ember életét oltotta ki, 200 házat döntött romba, s több száz négyzetkilométernyi erdőt borított be kőzet- és iszaplavinával.
A 2549 méter magas hegy azelőtt 1857-ben működött utoljára, vulkáni eredetére csak formája emlékeztetett. 1980 elején aztán fenyegetően morajlani kezdett, március végén szerény magmakitöréseket is észleltek, ezért a tűzhányó 13 kilométeres sugarú körzetét kiürítették. Április 19-én a hegy északi oldala domborodni kezdett, itt gyűlt össze a főkráter felé kiutat nem találó magma - de a szakértők ezt mégsem méltatták figyelemre, mert meggyőződésük volt, hogy a vulkán nem törhet ki az oldalán.
A kitüremkedés egyre nőtt, majd május 18-án, vasárnap reggel 8 óra 32 perckor egy 5,1 erősségű földrengés következtében a vulkán északi oldala összeomlott. Ezt az írott történelem legnagyobb földcsuszamlása követte, a 250 kilométeres sebességgel lezúduló föld- és kőlavina 60 négyzetkilométernyi területet borított be, a megmozgatott anyag 120 méter vastagon temette volna be Manhattant.
Egy perccel később felrobbant a meggyengült hegyoldal, a több mint ezer kilométeres sebességgel (nagyjából a hangsebességgel) kilövellő forró vulkáni gázok, a láva és a szikladarabok másfél perc alatt, legyezőalakban 30 kilométer hosszúságban és 37 kilométer szélességben mindent letaroltak, még egy 48 kilométerre szálló repülőgépet is kövek verdestek.
A hegyből 20 kilométer magas füst- és hamuoszlop emelkedett fel, amely hetekig látványos naplementéket és napkeltéket idézett elő az atmoszférába került kén-dioxid miatt. Másfél óra múlva hamu kezdett hullani egy 130 kilométerrel távolabb fekvő városban is, az utcákat öt centiméter vastagon lepte be a hamuszőnyeg, megbénult a közlekedés, a gépkocsik, repülőgépek légszűrői eltömődtek, a település három napra elzáródott a világtól.
A kitörés 57 halálos áldozatot követelt, még 30 kilométerre is történt haláleset, 23 holttest nem került elő - így azé az a tudósé sem, aki a vulkántól 9 kilométerre lévő megfigyelőpontról elsőként jelezte a kitörést. Sokan azok közül is megsérültek, akik biztonságos távolságban hitték magukat; az áldozatok száma csak azért nem volt magasabb, mert a szerencsétlenség vasárnap történt és a területen hétköznap favágók is dolgoztak. A katasztrófában 600 négyzetkilométernyi erdő pusztult el, az anyagi kárt két és félmilliárd dollárra tették.
A korábban 2949 méter magas hegy felső 400 métere megsemmisült, szabályos kráterkúpja helyén észak felé nyitott, félholdas kaldera képződött, amelyben az újabb és újabb vulkáni aktivitás dagadópúpokat hozott létre a lávából. Az élet azóta újra megjelent a hegyoldalon, ismét növények és állatok népesítik be a katasztrófa egykori helyszínét.
Fantasztikus képek az eseményekről
Támogasd a 
szerkesztőségét!
