Újraírják a Húsvét-sziget szobrainak történetét
2010. május 14. 10:50
A legújabb ásatásokkal egy ötven éve széles körben is elfogadott elméletet cáfoltak meg a régészek: Heyerdahl ötletének elvetése után azonban fogalmunk sincs, hogy miként állíthatták a hatalmas szobrokat.
A Húsvét-szigeten egy 800 éves úthálózat található, amely a szobrokat, és a kőbányákat köti össze. 1958-ban Thor Heyerdahl állt elő azzal az elmélettel, hogy ezeket a polinézek azért építették, hogy szobraikat mindenhová eljuttathassák, és ezt igazolják az utak mellett hagyott moaik is. A University College London (UCL) és a Manchesteri Egyetem régészei közös kutatásaik során (amelyekről itt is olvashatunk) azonban bebizonyították, hogy ez az elmélet több ponton téved.
A sziget geofizikai felmérése ugyanis egy korábbi, 1914-ben Katherine Routledge által már hangoztatott elméletet támaszt alá, miszerint az utak elsősorban ceremoniális célokat szolgáltak. A Rano Raraku vulkanikus kúp eszerint nem csak egy kőfejtő volt, hanem a helyiek szerint az alvilág bejárata is innen nyílt, és egyben ez volt a sziget szakrális középpontja is. Ezt igazolja az is, hogy minél közelebb kerülünk a vulkánhoz, annál több szobor áll az utak mentén.
Az ásatások emellett arra is rávilágítottak, hogy az utakon fizikailag lehetetlen lett volna bármilyen hasonló szobrot szállítani és felállítani. Ráadásul a kutatók szerint sok mindent már Heyerdahl is felfedezett: ő azonban annyira meg volt győződve a szállítási teóriáról, hogy más bizonyítékokkal egyáltalán nem foglalkozott.
A végeredmény így nem túl optimista: továbbra sem tudunk semmit arról, hogy miként faragták ki és állították fel a szobrokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
