Mégsem lehetett békés a minószi társadalom

2010. május 13. 10:33 The Independent

A Buffalói Egyetem szakemberei, Vance Watrous és Matt Buell által vezetett kutatócsoport Gournia palotáját kutatta, amelyet a minószi civilizáció fénykorában, i.e, 1700 és 1450 között használtak. A vizsgálatok során kiderült, hogy a település természetes védelmi előnyeit a helyiek falakkal fokozták.

Ásatásokra nem került sor, így egyelőre csak lefotózták, lerajzolták és felmérték ezen építményeket. Ennek során rájöttek, hogy az egyik leghosszabb azonosítható falszakasz 27 méter hosszú, és emellett egy kilenc méter átmérőjű bástyát is találtak. A másik, kelet-nyugati fal két méter vastag lehetett, amely lehetetlenné tette, hogy a várost a tenger felől észrevétlenül megközelítsék. A tengerparti védvonalak mellett egy másodlagos védelmi vonalat is találtak, ahol két, eredetileg 180 méter hosszú, ma már nem látható, kelet-nyugati vályogfal, egy torony illetve egy bástya segítette a helyieket.

A városban 60 kisebb lakóházat, egy kisebb, hajó tárolására szolgáló raktárat, egy kisebb palotát fedeztek fel, ahogy az egykori borkészítés, bronz- és kőmegmunkálás nyomait is sikerült kimutatni. Azt azonban még nem tudni, hogy kik védték a várost és ezen falakat, és volt-e valamilyen szervezett katonai egység a településen. Watrous szerint mindenképp lehettek katonák, ám azok pontos feladatairól és összetételéről azonban egyelőre semmit sem tudunk. Ezt a feltételezést támasztják alá a településen kardjukkal eltemetett férfiak maradványai is.

Ezen védelem azonban nem volt elég: Gournia a többi minószi településsel együtt esett a mükénéiek megjelenésekor. A szakértők szerint a hódítók azért lehettek sikeresek, mert nem a tenger, hanem a szárazföld felől foglalták el a városokat. Ezt az is igazolja, hogy még semmi nyomát nem fedezték fel, hogy folyt-e küzdelem a falak közelében.

Gourniát azonban megérte elfoglalni, hiszen az egy különösen gazdag település lehetett.