Szétszabdalt kígyóval a szabadságért

2010. május 12. 10:34 Fekete István

A fametszeten egy nyolcba vágott kígyó látható, az egyes darabok felett pedig az amerikai brit kolóniák rövidítéseit olvashatjuk. New England szimbolizálja az állat fejét (a szerző az északnyugati állam területén osztozkodó négy államot nem tüntette fel külön), sorrendben New York, New Jersey, Rhode Island, Maryland, Virginia, Észak- és Dél-Karolina következik, Delaware és Georgia viszont nem szerepel a felsorolásban.

A rajz Benjamin Franklinnak a Pennsylvania Gazette 1754. május 9-i szerkesztőségi cikke mellett jelent meg, amelyben a fizikus-politikus a gyarmati egység szétforgácsolódására, illetve a Franciaország által jelentett veszélyre hívja fel a figyelmet. A legkézenfekvőbb válasz arra, hogy Franklin miért pont ezt az állatot választotta a gyarmatok illusztrálására, a kolóniák elhelyezkedésében keresendő, ugyanis azok kísértetiesen hasonlítanak egy tekergő kígyóra.

A felszabdalt csörgőkígyó a 18. század közepétől a hódító hatalmak, mindenekelőtt a Nagy-Britannia ősellenségének számító Franciaország (és a vele szövetségben levő őslakos indiánok) ellen vívott háború (1754-1763, más néven György király háborúja) idején a gyarmatok egységét szimbolizálta. A James De Lancey kormányzó által a francia alapítású Albany városába összehívott kongresszus 1689 óta a tizenegyedik olyan fórum lett, amely az autonóm gyarmatok unióját szorgalmazta.

A Korona által sürgetett eszmecserén számtalan terv született a franciák és az indián törzsek elleni hadi stratégiára, amelyben nagy szerepe volt a Franklin-féle rajznak, s bár annak számos pontját elvetették, később nagy hatása volt az Egyesült Államok alkotmányának megszövegezésére. A Franklin és az Albany-konferencia által felvázolt egységesítő törekvéseket a különböző államok törvényhozása és Nagy-Britannia egyazon okból utasította el: nem akarták a hatalmat egy államok feletti testületre ruházni.

Az államférfi tartott attól, hogy a brit-francia ellenségeskedés egyik neuralgikus pontjának számító, a 18. században még Ohio Country-nak nevezett vidék hovatartozásáról folyó viták esetleg számára kedvezőtlen eredménnyel zárulnak, ugyanis maga Franklinnak is érdekeltségei voltak a Nagy Tavak által közrefogott területeken. Franklin szerint a legfontosabb lépés az Appalache-hegységen túli területek meghódítása, ezzel párhuzamosan a Franciaország és Spanyolország öleléséből való kiszabadulás lenne, amellyel tovább erősödne Nagy-Britannia világbirodalmi státusa. A kívánt cél eléréséhez Franklin már 42 évesen felhagyott üzleti pályafutásával, s minden idejét a politikára fordította; kezdetben még egy önkéntes haderő felállításában is segédezett Pennsylvaniában.

Tíz évvel később újraértelmezték a karikatúrát, s a brit iga lerázásáért küzdő forradalmi patrióták és az ábrának bibliai jelentést tulajdonító lojalisták is igyekeztek kisajátítani a kígyó-illusztrációt. Az ötletgazda azonban elhatárolódott a két oldaltól és fennen hangoztatta, hogy a korszakban egyszerűen nincs létjogosultsága a képnek. Franklin sokkal mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, s 1766-ban új karikatúrával jelentkezett, amelyen egy megcsonkított női alak formájában jelenik meg Nagy-Britannia, az amerikai gyarmatokat pedig a levágott végtagok szimbolizálják.

A szerzői jogok hiányában az újságok fejlécén látható rajzot számtalanszor újranyomták és – rajzolták, (a keleti parton előbb New York, később Boston lakosai ismerhették meg) a kísérő szöveg pedig már az amerikai forradalom idején is folyamatos változáson ment át. („csatlakozás – vagy halál” helyett „egyesülés – vagy halál”.)

A rajz pályafutása az amerikai polgárháború alatt folytatódott, ahol mindkét oldal – az Unió és a Konföderáció – is politikai hasznot kívánt húzni az illusztráció mozgósító erejéből.