Jó egészséget, Amerika!
Több mint száz éves küzdelem eredményeként az Egyesült Államokban hatalmaskodó és pénzéhes érdekcsoportok által ellenőrzött, érthetetlen és drága egészségügyi rendszer épült ki. 2010. március 22-én Barack Obama sikeresen fogadtatta el a kongresszussal az Egyesült Államok történelmének egyik legellentmondásosabb reformtörvényét. Martin Gorsky cikke azt elemzi, milyen változást jelent Obama megfizethető egészségügyet ígérő reformja Amerikának.
Az 1930-as években semmiféle előrelépés nem történt a kötelező biztosítás bevezetésében, leszámítva az egyre erősödő támogatást. A demokraták a New Deal korszakban hozták létre az amerikai jóléti állam alapjait, hogy kezelni lehessen az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági válság hatását. Roosevelt elnök egy darabig fontolgatta, hogy az állami egészségbiztosítást az 1935-ös társadalombiztosítási törvény részévé teszi, amely bevezette a nyugdíjellátás és a munkanélküli biztosítás rendszerét. Végül, mivel a törvény elfogadását így nem látta biztosíthatónak, elvetette az ötletet. A reformpárti szenátorok törvény-előterjesztései 1939-ben, 1943-ban és végül - Truman elnök támogatásával - 1945-ben mind kudarcba fulladtak. A kongresszusi vereség azt jelentette, hogy akárcsak korábban Roosevelt, Truman is kénytelen volt teljesen feladni a reformot. Amerika megint csak az önkéntes alapon működő magánszektor útját választotta az általános és mindenkire kiterjedő egészségbiztosítás helyett.
Ezen a ponton válik érzékelhetővé az útfüggőség. Nyugat-Európa eddigre már hozzászokott a kötelező egészségbiztosítási rendszerhez. Sőt, az orvosok ellenállása is megtört, így az 1940-es években nem jelentett különösebb gondot az állami szerepvállalás kiterjesztése: sem az adóból finanszírozott brit Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) esetében, sem a De Gaulle által megreformált francia társadalombiztosításban. Amerikában azonban már a reform gondolata sem volt népszerű, az ellenzők félelmei pedig végképp leküzdhetetlennek bizonyultak. Az amerikai baloldal sem tűzte zászlajára a jóléti állam kiterjesztését. Ehelyett viszont az amerikai szakszervezetek rendre hozzáigazodtak a piac elvárásaihoz, és a fizetési csomag részeként követelték a munkaadóktól az egészségügyi ellátás biztosítását. A háború idején a kedvező munkaerő-piaci feltételek miatt az önkéntes ellátás egyre szélesebb körben terjedt el, olyannyira, hogy 1945-re már 15.7 millióan vették igénybe a Kék Kereszt non-profit biztosító szolgáltatásait.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. nyár számában olvasható.