Megelevenedik a Duna felmérése

2010. április 22. 12:46

A kezdet mindig nehéz

A mappáció több ezer lapja csak töredékesen maradt fenn, ám az Esztergomi Duna Múzeum DVD-jén ennek rekonstrukcióját ismerhetik meg a felhasználók. A kiadvány nemcsak vízügyi szakemberek számára lehet érdekes, hanem a természetvédőknek is, hiszen a 19. század első felében a Duna "őstermészetét" térképezték fel a pesti Műszaki Egyetem elődje, az Institutum Geometricum által képzett vízmérnökök.

„A római úttérkép még alig árul el valamiféle ismeretet a folyóról, stilizált vonala mégiscsak fontos tájékozódási elem volt az vonuló légiók vagy utazó kereskedők számára. Ez a folyónak minden jellemző karakterét nélkülöző, hullámos vonal aztán a középkoron át egyre több reális elemmel gazdagodott, de a Duna vonala még az újkori térképeken is többnyire csupán viszonyítási alapul szolgált.

Fordulatot a Kárpát-medencének, majd a Balkánnak a török megszállás alóli felszabadulása hozott, amikor már olyan Duna-térképek készültek, amelyeket műszeres felmérésekre támaszkodva rajzoltak. Azok a „Duna-portrék” azonban, amelyeken igazán magára ismerhetett a folyó, csak a 19. századi hidrográfiai felmérések nyomán születtek: részben árvízvédelmi és mocsárlecsapolási, részben pedig víziút-építési, azaz hajózási célokat szolgáltak” – áll a DVD-n.

A Duna teljes, rendszeres felvétele egy 1823. január 25-én kelt utasítással vette kezdetét – ismerhetjük meg a kérdés történetét Dóka Klára tanulmányából: a Vízi és Építészeti Főigazgatóság rendelkezése főként gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. Már ezt követően megbízták Huszár Mátyást a munkák irányításával, és azt is lehetővé tette a helytartótanács, hogy az ország területén bárhol dolgozó mérnököt maga mellé vegyen.

A helyszínrajzok készítése és a háromszögelés gyors tempóban folyt, bár voltak nehézségeik: a komáromi erőd parancsnoka például megtiltotta, hogy az objektum közelében dolgozzanak. Eközben katonai felmérések is történtek a Duna mentén, azonban sem Huszár Mátyás, sem első számú segítsége, Vásárhelyi Pál nem fogadta el kritika nélkül a hadmérnökök eredményeit, sőt fel is hívták a figyelmet az elkövetett hibákra. A felmérést az árvizek is gyakran akadályozták, és a téli hónapokban egyáltalán nem lehetett dolgozni, így ilyenkor került sor a térképek másolására, jegyzőkönyvek tisztázására stb.

Vásárhelyi

1828-ban aztán Rauchmüller von Ehrenstein személyében új vezető került a Vízi és Építészeti Főigazgatóság élére, aki első intézkedései között szerette volna meggyorsítani a Duna-mappáció ügyét. Elrendelték a munka revízióját, Huszár Mátyástól többször is írásos jelentést kértek. Nehezményezték, hogy túl sok segítséggel dolgozik, felesleges objektumokat is felmér a parton, ezért nagyon lassan haladnak.

A felmérés azonban elsősorban az időjárás miatt húzódott el, de hozzájárultak szervezési kérdések, a terep miatti nehézségek, valamint az is, hogy a kiváló geodéta, Huszár Mátyás – ahogyan a Körösök felmérése alkalmával – a Dunánál sem tudott szót érteni munkatársaival. Vitái támadtak a felmérést sürgető új főigazgatóval, amit tetézett az is, hogy Huszár alkalmanként magyarul nyújtotta be jelentéseit, mellőzve a főigazgatóságon elterjedt német, vagy a helytartótanácsnál hivatalos latin nyelvet.

A sok nézeteltérés oda vezetett, hogy Huszár Mátyást visszahelyezték előző munkaterületére, a Körösökhöz. 1829. május 2-án aztán Zelenka Lajos hajózási felügyelő és Berger József hajózási mérnök jelenlétében a Duna-mappáció hivatali helyiségében átadta a tisztet a megbízott vezető mérnöknek, Vásárhelyi Pálnak, és ezzel megkezdődött egy új periódus a Duna-felmérés történetében.

A helyszíni munka kezdetben vontatottan haladt, sőt az új vezető mérnököt a geodézián kívül egyéb vízrajzi és vízépítési problémák foglalkoztatták. Terjedelmes tanulmányt írt a dunai malmokról, a hajózás kérdéseiről, de a mappációt különösebben nem szorgalmazta. 1829-ben csak a Komárom és Nagylél közti szintezések jegyzőkönyvei készültek el. Mindezt nemcsak Vásárhelyi érdeklődésével magyarázhatjuk, hanem azzal is, hogy a Duna, mint az ország fő folyója más szerepet játszott a gazdasági életben, mint a Körös és Berettyó, a Bodrog, a Rába vagy más, korábban felmért vízfolyások.

1830-ban a Dunán árvíz volt, ami a munkát hátráltatta, de az 1831-től 1839-ig szinte megszakítatlanul folyt. A kezdőpontot az ausztriai Petronellnél, a dévényi határtól 12,2 km távolságban jelölték ki. Az osztrák mérnök a Dunán ugyanis eddig a pontig végezték el a munkát, így célszerű volt itt csatlakozni. Mivel a déli területeken a Duna határfolyó volt, a mappáció lebonyolítása diplomáciai előkészületeket igényelt volna. Sajnos ezekre csak elkésve került sor, és a késedelem halálos áldozatot követelt: a Kazán szorosban, Plavisevicza közelében Melczel János térképező mérnököt a török határőrök puskagolyója eltalálta, és a helyszínen meghalt.

1835-ben aztán újra változás következett be a Duna-mappáció irányításában. 1833-tól Vaskapu zuhatagjainak szabályozása és a Széchenyi út építése annyira lefoglalta Vásárhelyit, hogy kénytelen volt hivatalától megválni. A helytartótanács 1835. június 15-én elrendelte, hogy az irányítást Hieronymi Ottó Ferenc vegye át. Hieronymi maga is részt vett az eddigi felmérésben, így a terep nem volt ismeretlen számára. Vásárhelyi gyors tempójával és nagyvonalúságával szemben inkább a részletekre kiterjedő, aprólékos munka híve volt, aki be tudta fejezni a Huszár Mátyás által kezdett nagy művet.

Kisebb kiegészítésekre, korrekciókra 1845-ig került sor, így a teljes felmérés 22 évet vett igénybe, és azon 91 mérnök dolgozott, a teljes költség pedig 266 036 pengő forint volt.

A Duna-mappáció térképeit és iratait 1845-től Massányi János hajózási mérnök gondozta, és azokat a Hajózási Levéltárban őrizték. Később a különböző minisztériumok műszaki osztályai után a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézetéhez, 1952-ben pedig a Magyar Országos Levéltárhoz kerültek.

1. A kezdet mindig nehéz
2. Folyószabályozás DVD-n és interneten
3. Újjáépítés Szegeden