Kőkori hobbinak vélték a barlangfestmények készítését

2010. április 22. 11:01 Science Daily

Az ötlet, hogy a paleolitikus remekművek vallási háttérrel készültek, ma már nem számít újdonságnak. Az antropológusok, régészek és történészek azonban ezeket egykor mégis hitbéli kontextusuk nélkül próbálták meg értelmezni, szimplán esztétikai és dekoratív képeknek tartva azokat.

Eduardo Palacio-Pérez, a Kantábriai Egyetem kutatója szerint az antropológusok a 19. század végéig és a 20. század elejéig úgy vélték, hogy az ősi korok embere szimplán szabad idejük eltöltésére faragta szobrait. Az Oxford Journal of Archaeology című szakfolyóirat legújabb számában megjelent tanulmány (Cave Art And The Theory Of Art: The Origins Of The Religious Interpretation Of Palaeolithic Graphic Expression) bemutatja, hogy mindez miként változott meg, és miként zajlott le az átmenet a pihentető-dekoratőr elképzelésről a vallási-szimbolikusra.

A paleolitikus művészet megismerésének gyökerei a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor a régészeti ásatásokon fellelt tárgyakat egyértelműen erre az időszakra datálták. 1879-ben azonban az altamirai barlangok felfedezésével a helyzet megváltozott: az ott azonosított festményeket két évtizeden át senki nem volt hajlandó a megfelelő kontextusban kezelni - azokat a legtöbben túlontúl lenyűgözőnek és tökéletesnek tartották, hogy egy időszakban készüljenek a faragványokkal, amik jobban illettek a primitív ember alkotta képzethez.

A posztimpresszionisták és más művészeti tevékenységek és irányzatok hatására azonban ez a kérdés is átértékelődött, emellett a fotózás, és a gyarmati leletanyagok tömeges Európába érkezésével a korábbi nézetek is megváltoztak, így egyre többen hittek abban, hogy mindez a korai vallásosság szerves része lehetett, nem pedig szimpla szórakozás.