Szent Oroszország a Louvre-ban

2010. március 5. 11:28 MTI

"Nem is számítottam arra, hogy ennyi Oroszországból érkező műtárgy lesz" - ámuldozott a gyűjteményt látva az orosz elnök. Dmitrij Medvegyev szerdai párizsi látogatásán francia kollegája, Nicolas Sarkozy társaságában tekintette meg a nagyszabású kiállítást, amely ma nyílik meg a nagyközönség számára.

A Szent Oroszország című kiállítás Henri Loyrette, a Louvre elnökének személyes ötlete alapján valósult meg. "Előtte senkinek nem jutott eszébe. Még az oroszoknak sem!" - mondta a Le Monde című lapnak Jannic Durand, a tárlat kurátora. "A közönség elsősorban az ikonokra kíváncsi. Nem fog csalódni. De a régi orosz művészet nem foglalható össze csak a szentképekben. A történelem során egyszerre volt jelen a bizánci örökség és az európai hatás, de még az ottomán művészet elemei is megjelentek" - hangsúlyozta a kurátor a Le Journal du Dimanche című újságnak.

A gazdag kiállítás különlegességét az adja, hogy a 26 oroszországi múzeumból és négy európai gyűjteményből érkezett műtárgyak először láthatóak együtt egy helyen: a négyszáz ikon, kézirat, festmény, kerámia-, arany- és ezüsttárgyak a kereszténység felvételétől, I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem, a IX. század végén létrejött Kijevi Rusz első keresztény uralkodójának (980-1015) hatalmától egészen I. (Nagy) Péter cár (1682-1725) radikális reformkorszakáig mutatják be, hogy a régi orosz művészet hogyan távolodott el fokozatosan a bizánci hagyományoktól, és találta meg önállóságát.

A kurátor véleménye szerint az orosz ortodox művészet lényege, hogy se nem bizánci, se nem keresztény, se nem orientális, hanem sajátosan orosz. A kijevi nagyfejedelemség új keresztény egyháza az óegyházi szláv nyelvű bizánci rítust követte. Konstantinápolyból irányították, Kijevbe görög metropolitát neveztek ki, aki mind a konstantinápolyi pátriárka, mind a bizánci császár követeként is működött. Ennek az első orosz aranykornak a művészete már nagyon hamar eltávolodott a bizánci hagyománytól.

A nyugati hatás elsősorban a Rusz rivális fejedelemségekre való szétesését követően nyilvánult meg: az 1992-ben az UNESCO Világörökség listájára is felkerült Vlagyimir és Szuzdal Fehér Műemlékei a bizánci ikonográfiát és a nyugati technikát ötvözik. Ennek a fejlődésnek a 13. században a mongol-tatár hódítások vetetettek véget, amelyektől csak a fehér-piros ikonjairól híres Novgorod menekült meg.

Moszkva politikai felemelkedésével született meg az új Oroszország: a Moszkvai Nagyfejedelemség volt az egyetlen, amely meg tudott egyezni a mongol hódítókkal, majd 1380-ban le is győzte azokat. Ebből a korszakból származnak a legismertebb orosz ikonfestő, Andrej Rubljov alkotásai, akinek legendás életéről Andrej Tarkovszkij készített filmet 1966-ban. IV. (Rettegett) Iván Moszkva nagyhercegeként, majd 1547-től Oroszország első cárjaként központosította az országot: uralkodása alatt a legtávolabbi régiókban is kolostorokat alapítottak. A párizsi kiállításon az egyik legismertebb, a Fehér-tónál található Belozerszki Szent Kirill-kolostor négysoros ikonosztázát részben rekonstruálták.

A dinasztikus válságot követően került hatalomra Borisz Godunov. Korszakának egyik remekműve a leghíresebb orosz ikonnak, Rubljov Szentháromságának az okládja: a művészien kovácsolt, drágakövekkel készített aranyozott fémborítás. I. Mihály cár 1613-ban alapította meg az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát. A kiállítás kurátora szerint a Romanovok első évszázada a művészeti ellentmondások időszaka volt: a hagyományhoz való visszatérés és a nyugati minták átvétele egyszerre van jelen a portréábrázolás fokozatos megjelenésével a cári udvarban. A tárlaton az 1682-ben elhunyt III. Fjodor cár és féltestvére, Nagy Péter arcképe látható. Ez utóbbit az angol királynő adta kölcsön a május 24-ig megtekinthető kiállításra a Louvre-nak.