1953 márciusában nemigen akadt olyan ember Magyarországon, aki ne értesült volna arról, hogy meghalt Joszif Visszarionovics Sztálin, az emberiség jótevője, a népek atyja. Azokban a napokban – hogy ismét korabeli szófordulattal éljek – minden Róla szólt, az újságok, a Szabad Nép-félórák, a hirtelenjében összetrombitált termelési értekezletek, a legkülönfélébb rendű és rangú szervezetek rendkívüli közgyűlései, értekezletei. De még az ellenséges megnyilvánulások is vele foglalkoztak.

Sajtóberkekben a nagy idők tanúi a lapzárták utáni órákban újra és újra felidézték, a generalisszimusz halálakor a Népszava (az 1970-es években a Magyar Nemzet újdondászaként én akként hallottam: az Esti Budapest) úgy jelent meg, hogy első oldal öles címébe egyetlen betűcserével szarvashiba csúszott: Mély megrendeléssel tudatjuk, hogy Sztálin nincs többé.



Ezért a tévesztésért, állították a mesélők, a lap összes példányát bezúzták, a lap olvasószerkesztőjét, Bodó Bélát és a történetben nevenincs szedőt az ÁVH elhurcolta; mindketten hónapokkal később szabadultak. A magyar sajtótörténet ezen, egyik legnevezetesebb anekdotája a legkülönfélébb változatokban szállt szájról szájra (a verziókat nemrégiben Marinov Iván az urbanlegends.hu című blogjában gyűjtötte össze).

A történet feltárásának magam is többször nekirugaszkodtam. Először, értelemszerűen megnéztem az újságok gyászszámait, de az ominózus sajtóhibát tüzetes végigolvasással sem találtam, elfogadtam hát, hogy a lapszámot tényleg bezúzták. Ennek az intézkedésnek azonban, feltételeztem, valamiféle nyoma kellett volna, hogy maradjon a Magyar Országos Levéltárban őrzött pártiratok között. Ám ilyennek az éveken keresztüli búvárkodás során sem akadtam nyomára.

Aztán, más ügy kapcsán, egyszer belekukkantottam a Népszava 1953. március 5-i számába, s ott, az első oldalon a Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé című cikk első sorában szinte kiszúrta a szememet az addig mindhiába keresett mondat: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.” Vagyis a sajtóhibás fogalmazás, ha nem is főcímben, s ha nem is Sztálin halála, hanem betegsége kapcsán, de megjelent, és a lapszámot sem zúzták be.

 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. tavasz számában olvasható.