Válság idején jól jön a veteményes kert

2010. február 9. 11:04

Vajon a napjainkban egyre divatosabb Termeld meg saját ételed mozgalom milyen előtörténet hatására alakulhatott ki és ért el sikereket az Egyesült Királyságban? A hetvenes években új erőre kapó önellátási mozgalommal párhuzamosan jelent meg a képernyőn a Jó élet című filmsorozat, amelyben a középosztálybeli Tom és Barbara, Tom negyvenedik szülinapján elhatározzák, hogy hirtelen felindulásból külvárosi házikójukat városi farmmá változtatják.



Az 1975 és 1978 között futó sorozat hatására ugyan csak rövid időre, de valóban emelkedni kezdett a kiskeretek száma. A napjainkban is megint egyre népszerűbb elképzelés, miszerint a kertek révén a városlakók életminőségét javítani lehet, a viktoriánus korban kifejezetten a szegényebb néprétegek sorsának jobbítási szándékával született meg. A saját részre történő élelmiszer-előállítás a 19. század utolsó harmadától kibontakozó kiskerti mozgalommal ért el valódi tömegbázist.

Az Egyesült Királyságban nagy hagyománya van az önfenntartáson alapuló gazdálkodási rendszerek kialakításának. Az önellátó gazdálkodást felszámoló bekerítések egyre több embert kényszerítettek a városokba, s ennek hatására a városi tanyák Birmingham külvárosi részén már a 18. század második felétől megjelentek. A helyi igényekhez igazodó kiskert önkormányzati fenntartásának kötelezettségét egy 1887-es törvénykezés írta elő.



A kert mint területhasználati egység európai szabályozásában mintaadó lett az 1908-as Kiskerti törvény (Small Holdings and Allotments Act), amely az önkormányzatok számára kötelezően előírta, hogy kertművelés céljára közösségi területeket kell kijelölniük. A hagyományok szerint e közösségi tulajdonban lévő kereteket ki lehet bérelni, a rendeltetésszerű használatot pedig szigorú működési szabályok biztosítják. A terület tulajdonjogával rendelkező helyi önkormányzat vagy a megbízásából a működtetést végző egyesület, olykor pedig az anglikán egyház hosszú távra vagy ideiglenesen adhatja bérbe a kerteket. A kisbirtokok méretére egyébként nincs előírás, de leggyakrabban 250 négyzetméteresek.

A kertgazdálkodásban a városi lakosság legszélesebb rétegei kivették részüket: a parkokat és díszkereteket is művelésbe vonták, gyakran állatot is tartottak rajtuk. Az első világháború idején az élelem biztosításának egyedüli biztos módjaként milliósra duzzadt a kiskertek száma az Egyesült Királyságban.

A brit törvények eléggé egyértelműen kiállnak a kiskert használók érdekei mellett: az 1925-ös kerttörvény alapján a helyi hatóságok csak a helyi igények alapos felmérése után alakíthatják fejlesztési terveiket, s az állandó használatra kialakított kiskertek esetében a kert célú területhasználat megváltoztatására kizárólag minisztériumi jóváhagyással jogosultak. Mivel a kiskertként hasznosított zöldfelületek fenntartásáról bérlők gondoskodnak, az önkormányzatoknak nem jelent olyan kiadást, mint egy közpark fenntartása.



A második világháború idején a kormány Áss a győzelemért kampánya hatására a külvárosi veteményeskertek termelték meg az élelem jelentős hányadát. A hadigazdálkodás gyakorlatilag 1954-ig tartott. A világháborúban 1,4 milliós csúcsra felszökő kiskertek a hetvenes évekre kimentek a divatból.

A jó életet biztosító egészséges étel, a természet közelsége, maga az élvezetes kerti tevékenység, a családi hagyományok ápolása és a közösségi élet mind remekül illeszkedett a hetvenes évektől felfutó önellátási mozgalom céljaihoz. A londoni kertészeti múzeum Jó élet (The good life) című kiállítása az azonos című angol vígjátékra utalva a saját részre történő élelmiszer előállítás historikus előzményei és jelenkori vonásai közti párhuzamokat keresi. A múzeum Grapevine blogja szerint ugyanis hasonló értékek mozgatják a brit kormány legújabb „termeld meg saját élelmed” programját is. A londoni kertészeti múzeum The Good Life: 100 years of Growing Your Own című tárlata 2010. március 7-ig látható.