Leonardo gyerekkori műve a világ legtitokzatosabb kézirata
2009. december 9. 11:46
Könnyen elképzelhető, hogy a világ egyik legtitokzatosabb irománya, a Voynich-kézirat csupán olasz szavak díszes betűkkel megrajzolt anagrammáiból áll. A kézirat, ami közel egy évszázadon keresztül összezavarta a tudósokat, talán nem is olyan bonyolult, mint ahogy első ránézésre tűnik - véli egy amerikai kutatónő.
A titokzatos iromány megfejtése a múlt század során mindig kudarcba fulladt. Ez minden valószínűséggel annak a kezdeti hibának a következménye, miszerint Voynich és követői Roger Bacon, 13. századi brit tudós tollából eredeztették a kéziratot. Edit Sherwood szerint azonban Bacon helyett sokkal valószínűbb, hogy azt a 8-10 éves Leonardo da Vinci írhatta.
Szerinte a szerző feltehetően Dante középkori olasz nyelvezetét használhatta. Sherwood kiindulópontnak Rene Zandbergen EVA karaktereit használta, ez alapján hasonlította össze a kézirat betűit az angol ábécé betűvel. Közben felmerült, hogy az olasz ábécé csak 21 betűt tartalmaz, így emiatt később módosítani kellett néhány EVA-korrelációt.
"Ahogy a legjobb számítógépes programok sem tudták eddig feltörni a kézirat kódját, úgy tűnt, hogy nekem sem fog sikerülni. Ezen az állásponton voltam mindaddig, még nem kezdtem a szójátékok nézőpontjából megközelíteni a kódot. Amint megvizsgáltam a kéziratot, feltűnt, hogy kevés benne a javítás, lassan írhatták és a folyékonyságnak is jele van. A papír nagyon drága volt a 15. században. Hogy valaki egy ilyen 200 oldalas irományt elkészítsen, nagyon fárasztó feladat lehetett, tehát a kódnak egyszerűnek kell lennie.
Gordon Rugg szerint a kézirat nem más, mint értelmetlen betűk halmaza. A kijelentése felvetette bennem, hogy a leírt szavak anagrammák is lehetnek. Megérzésemet tovább bátorította, amikor a kézirat utolsó oldalát tanulmányoztam, amin a következő felirat állt" - számolt be róla Sherwood.
Mivel az olasz ábécé nem tartalmaz x betűt, Leonardo ezt a „ver” - rövidítésére használhatta. Ennek fényében azt a sor így fordíthatjuk le: Povere leter rimon mist(e) ispero, ami a következőt jelenti: Egyszerű betűk az újraformálódás inspirációjával. Ez a rövid mondat világított rá arra, hogy csakugyan anagrammákról lehet szó, amelyek a középkori Európa kedvelt eszközei voltak, és még néhány csillagász is használta felfedezéseinek titkosítására.
Az anagrammának azonban nem csak egy megoldása lehet. Az EVA karaktereknek az angol ábécében nincs hivatalos megfelelője, ezért a tézishez a kutatónő egy szimpla szót választott a növényes oldalról. A rajzok többsége annyira szegényes, hogy a szerző nemhiába gondolta fontosnak megnevezni is az adott növényeket. Ezeket a szavakat Sherwood arra használta, hogy az EVA ábécét módosítsa a növények nevéhez viszonyítva, amiből később megkapta az olasz szó anagrammáját.
Az így született táblázat segítségével sok állat és növény nevét sikerült megfejteni, de nem mindet. Ez azzal is magyarázható, hogy a növényeknek 500 évvel ezelőtt sokszor másik nevük volt, ami azóta feledésbe merült. Ráadásul egy olyan ember számára, aki nem beszél, nem ír és olvas olaszul – ahogy Sherwood is – még nehezebb megfejteni a szavakat.
"Amikor utoljára végigolvastam a kéziratot, beugrott, hogy Dan Brown is használ anagrammát a Da Vinci-kódban. Ironikus lesz, ha mégis kiderül, hogy Leonardo Da Vincitől származik az iromány, és ha hivatalosan is alátámasztják, hogy a kód nem más, mint az anagramma. Bár kétlem, hogy sokat fog szólni Mária Magdolnáról vagy a Sion-rendről, de talán mégis igaz a felvetés" - írta Sherwood.
A kutatás részletei
A kézirat képei
Támogasd a 
szerkesztőségét!
