Az oroszok újra meghamisítják a történelmet

2009. december 7. 13:40 Times Online

Sztálin a történelem meghamisításának mestere volt. Az egyik klasszikus fotón a diktátor belügyi népbiztosa, Nyikolaj Ivanovics Jezsov társaságában látható. A másikon Jezsov már nincs rajta, hiszen 1940-ben kivégezték. Most úgy tűnik, Oroszországban újra divatba jönnek a hasonló történelemhamisítások.

Ennek példája a föld alatt található. Nyikita Hruscsov 1956-os titkos beszéde után - amiben súlyosan kritizálta elődjét, eltűnt az egyik moszkvai metróállomás Sztálint üdvözítő díszítése. Idén nyáron azonban - körülbelül 50 évvel az eset után - titokzatos körülmények között újra visszakerült egykori helyére. Sztálin neve megint ott "lebeg" a moszkvaiak fölött az alábbi felirat társaságában: "Sztálin felnevelt minket és ösztönzött minket, hogy hajtsuk végre a hősies tetteket."

Az orosz iskolákban pedig valami sokkal kiábrándítóbb dolog történik: Vlagyimir Putyin "pozitív történelem" oktatására buzdít. 2007-ben, egy oktatási konferencián már felmerült, hogy az országnak hazafias történelemre van szüksége. Putyin ezután jó néhány tanárt megbélyegzett, mondván "zabkása van a fejükben" és azzal vádolta a tankönyvszerzőket, hogy külföldi pénzért írnak. Nem sokkal később az orosz államfő bejelentette, hogy hamarosan elkészül az új tankönyv. Néhány héten belül egy új törvényt is elfogadtak, amelynek értelmében a vezetés jóváhagyta a történelemtankönyvek "helyesbítését".

De vajon mit gondol erről Igor Doluckij, akinek a tankönyvét visszadobta a Kreml? "Ez egy megdöbbentő ötlet, ami ráadásul meggátolja a megfelelő iskolai oktatást. Az iskolának nem hazafiakat kellene produkálnia, hanem megtanítania a gyerekeket gondolkodni. Putyin egy olyan államot irányít, ami az önkényuralom felé araszol" - mondta Doluckij.

Alekszandr Filippov, a "történelemszépítés" képviselője szerint azonban "hiba olyan tankönyvet írni, amiből a gyerekek undorral és rémülettel tanulnak a saját múltjukról és hazájukról. A történelem tanításában ez a pozitív hang optimizmusra és magabiztosságra fogja bíztatni a fiatal felnövekvő generációt, valamint arra, hogy az országuk fényes jövőjének a részese legyenek. Olyan történelem ez, amiben ott van a jó és a rossz, a büszkeség és a sajnálat."

A The Times tudósítása részletesen bemutatta a Kreml által hitelesített új tankönyvet is, amelynek során megdöbbentő újraírásokat fedeztek fel. Az ukrajnai éhínség, amelynek során Ukrajnában és Dél-Oroszországban egyes becslések szerint körülbelül 4 millióan haltak meg, míg egy másik becslés 10 millió halottat számlál, csupán egy bekezdésben jelenik meg, míg Sztálin iparosításának 83 oldalt szentelnek.

Sztálin önkényuralmának "pozitív története" is rémisztő. 1925 és 1953 között emberek millióit végezték ki a diktátor parancsára. Volt, akit lelőttek, volt, akit halálra kínoztak, volt, aki a Gulagon halt éhen vagy megfagyott. Azt a mai napig senki nem tudja, hogy mennyien veszthették életüket. Az objektív történészek szerint igen nehéz meghatározni, hiszen még mindig lehetetlen hozzájutni a titkosrendőrség feljegyzéseihez. Csupán becslések vannak, amik kimondják, hogy körülbelül 3 és 20 millió ember halálát okozta a sztálini terror időszaka.

Az új tankönyv szerint "csak" 786 ezer főt ítéltek halálra.

Szintén ellentmondásos az 1939-41 közötti időszak, amikor a szovjetek vonattal szállították a nyersanyagot Németországba. Vajon az új történelemkönyv hogyan írja le mindezt? Filippov szerint "Sztálin nem segített Hitlernek. Ő csak kereskedett vele, és ebből a kereskedelemből mindkét ország profitált." A szerző felháborítónak tartja ennek utólagos számonkérését, hiszen szerinte ők később jóval többet szenvedtek a többi szövetséges országnál.

Ezt erősíti, hogy a tankönyv 424. oldalán Filippov a következőt írja: "Az antifasiszta koalíció egy nagyon érdekes csoportja a második világháborúnak. Tagjai közül szinte csak Szovjetunió harcolt a csatatéren. A koalíció többi tagja (Nagy Britannia és főleg az USA) szinte csak élelmiszer- és nyersanyag-támogatást nyújtott mindaddig, amíg be nem következett a háború fordulópontja. A háború után pedig ők is megpróbálták learatni a közös győzelem babérjait, ráadású minden aggály nélkül egyoldalú tárgyalásokat is folytattak az ellenséggel." Ez pedig egyszerűen nem igaz, hiszen sem a britek, sem pedig az amerikaiak nem folytattak egyoldalú, különtárgyalásokat a nácikkal.

Az új tankönyv szerzője Winston Churchill és Harry Truman 1941-es beszédeiből összegezve fogalmazza meg a Nyugati hatalmak politikai irányvonalát: "A tervek közül lényegében mindegyik annak a békítő vezérelvnek a folytatása, amit a Nyugati hatalmak már a háború előtti években elindítottak." Hogy valójában mi történt a második világháborúban, arról az új tankönyv mélyen hallgat.

Orlando Figes történész szerint – akinek A suttogók című könyve sokkoló bepillantást nyújt a sztálini Oroszországba – a "pozitív történelem" Putyin elnök "történelmi mitológiájának a részét képzi. Ez a mitológia egyesül a szovjet mítoszok elemeivel, melyek az 1917 előtti orosz birodalomból származnak. Mindez Putyin "szuverén demokráciáját" tolja egy erős államhatalom felé", amelynek történelemhamisító lépéseit mi is bemutattuk: míg előbb a GULAG archívumát foglalták le, később más kutatásokat is ellehetetlenítettek.