Tőzegáfonyával gyógyították a skorbutos telepeseket
2009. november 30. 10:38
A hosszú tengeri úton Amerikába érkező legyengült telepesek C-vitamin hiányának leküzdésében segített a bennszülött indiánok gondviselése és az általuk évszázadok óta felhasznált áfonya gyógyhatása.
1621-ben, egy évvel a Mayflower sikeres amerikai útja után ünnepelték először a Hálaadás napját, a hosszú hajóúton kimerült, s olykor a rákövetkező hideg tél áldozatává váló amerikai telepeseket megsegítő vampanoag indiánok tiszteletére. Az indián törzs valóban segítő gondozásába vette a telepeseket, s halászni-vadászni, kukoricát termeszteni és juharszirupot csapolni tanította a vallási üldözésből a vadonba érkező európai embert. Az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford ezért hálaadó ünnepségre hívta az indiánokat, s ebből alakult ki a Hálaadás ünnepe.
Az ünnepi vacsora főfogásaként felszolgált pulyka általában kukoricakenyérből készült töltelékkel, édesburgonya-pürével, párolt brokkolival vagy zöldbabbal párol, és a végén sütőtöktortával nyeri el méltó befejezését. A Hálaadás napi vacsorának ugyanakkor ma is elmaradhatatlan része a pulyka mellé felszolgált áfonyaszósz.
Az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) számtalan különböző célra használt fajtáját az őslakos indiánok régóta kedvelték és termesztették is. Az örökzöld, legfeljebb 20 centiméter magas törpecserjéken a vörös áfonyánál nagyobb, sárgás-pirosas húsos gyümölcsöket termő tőzegáfonya a legyengült szervezetű telepeseknek elsősorban a skorbut ellen segített.
Az európai telepesek leszármazottai már a 19. században megkezdték a nagyüzemi termesztést, elsőként Cape Cod, Massachusetts környékén. A 19. századi vad fajtáknak még ma is több mint 150 fajtája megtalálható, de a piacon többnyire csak négy (Early Black, Howes, Searles, McFarlin) típust kapni.
John Josselyn az újvilág érdekességeit bemutató New England’s Rarities Discovered című 1672-es munkájában arról számolt be, hogy az indiánok és az angolok egyaránt nagyon kedvelik, legszívesebben cukorral összefőzik és hússal eszik. A 18. század elejétől gyermekek számára már étkezések közötti időkre kínálták nassolnivalónak. Amelia Simmons 1796-os első amerikai szakácskönyve pedig a pulykához ajánlja. A 19. századtól az áfonya piték, szószok, lekvárok, befőttek, sütemények, likőrök alapanyagává vált.
Az amerikai tőzegáfonya Magyarországon csak az elmúlt néhány évtizedben jelent meg, s antioxidáns hatása miatt értékelik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
