Ősi szupervulkán semmisítette meg India erdőségeit

2009. november 26. 20:42 Science Daily, MTI

A Toba-tűzhányó, amelynek a helyén jelenleg a világ legnagyobb vulkanikus eredetű tava található, kitörésekor 80 ezer köbkilométernyi hamut juttatott a légkörbe. A vulkanikus eredetű hamu nyomai megtalálhatóak Indiában, valamint az Indiai-óceán, a Bengáli-öböl, és a Dél-Kínai-tenger üledékében. A tudósok évek óta vitáznak arról, hogy milyen hatást gyakorolt az éghajlatra Toba kitörése.

"A világos hamu visszaverte a napsugarakat a talajról, a légkörbe jutó vulkanikus eredetű kénrészecskék pedig hat éven át eltérítették a napsugarakat. Mint a grönlandi jégtakaróból magfúrással nyert rétegminták bizonyítják, ezek a jelenségek 1800 évig tartó jégkorszakot eredményeztek, amely alatt 16 Celsius-fokkal csökkent a hőmérséklet" - magyarázta Stanley Ambrose, az Illionisi Egyetem antropológiaprofesszora, aki a Toba-vulkán hamurétegét Indiában felfedező Martin A. J. Williams ausztrál professzorral publikálta vizsgálataik eredményét a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című szaklapban.

A kutatók, hogy meghatározzák a vulkánkitörés hatását, a Bengáli-öbölben a tengerfenék üledékéből magfúrással nyert mintákban a pollenmaradványokat elemezték. Másrészt Közép-Indiában a vulkánkitörés hamurétege alatti és fölötti "őstalajban" a szénizotópok arányát vizsgálták. Utóbbi a korabeli növényzetről szolgáltat adatokat: a sűrű erdőségek "szénizotóplenyomata" markánsan különbözik a füves vagy erdős szavannáétól.

Mindkét vizsgálat kimutatta az indiai vegetáció változását, amely a vulkánkitörés után következett be. Az erdőségek eltűntek, helyüket nyitott vegetáció váltotta fel. Eltűntek a páfrányok is, amelyeknek a csapadékos éghajlat kedvez. "Mindez azt valószínűsíti, hogy közvetlenül a vulkánkitörés után sokkal szárazabbá vált a térség éghajlata, s ez legkevesebb egy évezredig tartott" - hangsúlyozták tanulmányukban a kutatók. "A száraz éghajlat alacsonyabb hőmérsékletet valószínűsít, mivel, ha 'lekapcsoljuk' a hőmérsékletet, egyúttal a csapadék mennyiségét is csökkentjük" - emelte ki Stanley Ambrose. Mint az antropológus hozzátette, a természeti csapás arra késztethette a korabeli lakosságot, hogy a túlélés érdekében új kooperációs stratégiákat fejlesszen ki. Ezek alkalmazása juttatta a Homo sapienst előnyhöz a neandervölgyi emberrel szemben.

Stanley Ambrose korábbi tanulmányában, amely a Journal of Human Evolution című szaklapban látott napvilágot, a Föld mai lakosságának korlátozott genetikai diverzitását (sokféleségét) azzal magyarázta, hogy ötvenezer és százezer évvel ezelőtti periódusban az emberiség a Toba-kitörés következtében a kihalás szélére sodródott.