Forradalom bársonyos hangulatban
2009. november 17. 11:25 Kiss Balázs
A rendszerváltásban "élen járó" Lengyelországgal és Magyarországgal ellentétben, Csehszlovákiában a kommunista párt még 1989 őszének elején is teljes szigorral ellenőrzése alatt tartotta a gazdasági, politikai és társadalmi alrendszereket. Az ellentétek azonban hamarosan, a vértelen bársonyos forradalom másfél hónapja alatt, 1989. november 17-től törtek felszínre.
A tüntetések hónapja
A Csehszlovák Kommunista Párt monopóliuma egészen 1989. november közepéig érintetlen volt. A berlini fal leomlása, illetve a bulgáriai események hatására a csehszlovák politikai vezetők kevésbé doktriner képviselői is a békés átalakulás mellett álltak ki. A bársonyos forradalomnak nevezett csehszlovák rendszerváltás rendkívül gyorsan, gyakorlatilag három hét leforgása alatt zajlott le. A fordulat a november 17-i diáktüntetéssel vette kezdetét, végül alig másfél hónapon belül le is zárult, miután megalakult a kommunistákból és a korábbi ellenzék képviselőiből álló koalíciós kormány, és elnökké választották Václav Havelt.
A bársonyos forradalom előzményei közül érdemes megemlíteni a Gustáv Husák rezsimjét bíráló értelmiségi csoportokat, amelyek közül a legismertebb a Charta'77 mozgalom volt. A gazdasági makroadatok is a tervutasításos politikai rendszer fenntarthatatlanságát mutatták. Csehszlovákia nagyvárosaiban, Prágában és Pozsonyban az egyre gyakoribb utcai megmozdulások is arra engedtek következtetni, hogy a kommunista állampárt által irányított politikai és gazdasági berendezkedés átalakításra szorul.
A kommunista rendszer ellen protestálva 1988 óta egyre nyíltabban fejtették ki véleményüket Csehszlovákia állampolgárai. 1988 augusztusában az 1968-as szovjet bevonulás 20. évfordulóján, októberben a csehszlovák állam megalapításának 70. évfordulóján, decemberben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40 éves ünnepén, 1989 januárjában pedig a kommunista hatalom elleni lázadás szimbólumának tekintett Jan Palach emlékére tüntetésekre került sor Prága utcáin.
1989 tavaszán az ellenzék sikeres petíciót indított az ellenzéki aktivista, Václav Havel drámaíró szabadon bocsátása érdekében, akit a Palach emlékére szervezett megemlékezésen tartóztattak le. Az ellenzékiek által elindított petícióhoz öt hónap alatt harmincezren csatlakoztak. 1989 augusztusában, a 68-as események 21. évfordulóján Prága közterein újra megjelentek a tüntetők. A kormány ismét a karhatalom segítségével lépett fel a másként gondolkodók ellen. A rendszer bomlását azonban a megfigyelések, megfélemlítések és letartóztatások sem tudták megállítani.
Október végén, november elején a csehszlovákiai politikai válság elérte a kritikus szintet. Az országot elárasztották a kelet-német menekültek, akik hosszú ideig a Német Szövetségi Köztársaság prágai nagykövetségén, illetve a város utcáin táboroztak, hogy kijussanak Nyugatra. A csehszlovák vezetés végül nagy nehezen úgy döntött, hogy átengedi a keletnémeteket az NSZK-ba. A legtöbb csehszlovák állampolgár számára ez a lépés jelzésértékű volt. A remény tovább erősödött, amikor november 12-én II. János Pál pápa szentté avatta a Přemysl-házbeli („Prágai“) Ágnest. Az esemény jelentős érzelmi hatással volt a pártállam szürke ideológiai keretei között élő lakosságra. A fejlemények a nemzetközi diáknap november 17-i tüntetésein csúcsosodtak ki.
1989. november 15-én a kommunista vezetés, élén Miloš Jakeš főtitkárral és Gustáv Husák államfővel, engedélyezte a független diákcsoportok által szervezett megemlékezést Jan Opletal emlékére. Opletal, a fiatal orvostanhallgató, az 1939 októberében rendezett náciellenes tüntetésen sebesült meg halálosan. Az események ötvenedik évfordulóján békés demonstrálók gyűltek össze Prágában az Albertov negyedben, hogy a cseh egyetemek nácik általi bezárására emlékezzenek. A résztvevők legtöbbje diák volt, akik a fennálló államszocialista rendszer elleni rigmusokat kiabáltak.
A megmozdulás eleinte békésen zajlott, délután a belváros felé vették az irányt a tüntetők. A menet egyik vezetője a csehszlovák titkosszolgálat (az StB) ügynöke, Růžička (alias Ludvík Zifčák) volt, aki sikeresen beépült a diákcsoportok közé. A tüntető fiatalokat a Národní sugárúton álló rendőrkordonnak vezette, ahol a rendőrség és a biztonsági erők megállították. A karhatalom szétzavarta a tüntetést, de a beavatkozást követően elterjedt a hír a rendőri erőszakról, és azt is rebesgették, hogy egy diák meghalt.
A megmozdulások másnap folytatódtak, a tömegrendezvények és munkahelyi sztrájkok az egész országra kiterjedtek. November 19-én, vasárnap, ellenzékiek, diákok és művészek a prágai Činoherní klub színházban megalapították a Polgári Fórumot (Občanské fórum) Václav Havel vezetésével. Nyilatkozatukban indítványozták a kormánnyal való tárgyalások megkezdését, követelték az 1968-as bevonulásban részt vett csehszlovák politikusok mielőbbi lemondását és felelősségre vonását, a november 17-i események kivizsgálását, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátását. Pozsonyban megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (Verejnosť proti násiliu) nevű ellenzéki csoportosulás.
November 20-án folytatódtak a tüntetések. A Vencel téren 100-150 ezer ember tiltakozott a rendőri túlkapások ellen, és követelte a politikai szabadságjogokat. A megmozdulások rendszeresekké váltak, az elkövetkező napokban – egyes források szerint – 200-300 ezres tömegek tüntettek Prágában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
