A Superman hippik és a tanácstalan rendõrök

2009. november 3. 09:21 ArchívNet

Jóllehet az Egyesült Államokból kiinduló, majd pedig Nyugat-Európában is elterjedt hippi-mozgalom ekkor már több éves múltra tekinthetett vissza, a magyar belügyi szervek - saját bevallásuk szerint - csak 1968 március-áprilisában figyeltek fel a Budapesten megjelenő és magukat már többé-kevésbé tudatosan hippiknek nevező fiatalokra. A BRFK az 1960-as évek első felétől megfigyelés alatt tartott különféle, többnyire fiatalokból álló csoportokat, galeriket, akiket huligánokként kezeltek. A galerikhez tartozó fiatalokat külön galeri-nyilvántartásba vették fel.

A beat zene térhódítása is külön "megpróbáltatások" elé állította a rendőrséget. A BRFK az 1968 tavaszán megfigyelt hippi-jelenséget részben a galeri-problémakörhöz, részben pedig a beat-jelenséghez kötötte. A jelentésekből kitetszik egyfajta tanácstalanság, hiszen a belügyi szervek egy olyan társadalmi jelenséggel, szubkultúrával találkoztak, amelynek egyik lényegi mondanivalója a vietnámi háború ellenzése, a pacifizmus volt, mindez a rendszer számára tulajdonképpen akár pozitív és támogatandó is lehetett volna. Azonban olyan társadalmilag veszélyesnek tartott konnotációkat véltek a hippikhez kötni, mint "a munkakerülés, a szexualitás felfokozása, ferde hajlamok kifejlesztése, kábítószer-élvezet".

Ezenkívül a rendőrséget aggodalommal töltött el minden olyan társadalmi jelenség, amelyet politikailag összefüggésbe lehetett hozni a csehszlovákiai és lengyelországi eseményekkel. A BRFK illetékesei éppen ezért tartották fontosnak, hogy ne csak megfigyeljék ezeket a csoportokat, hanem rendőrileg is fellépjenek a hippik ellen. A szervek jelen voltak az akkortájt a Kádár-konszolidáció kultúrpolitikája részeként beengedett nyugati beat-zenekarok koncertjein és azt követően, ha kellett, gumibotot is használtak a járda helyett az úttesten közlekedő fiatalokkal szemben. Őrizetbe vették az utcán kódorgó hippiket és motozás, kihallgatás után ezeket a többnyire 18-20 éves fiatalokat felvették a galeri-nyilvántartásba, a különösen veszélyesnek tartott személyekre pedig a kerületi kapitányságok figyelmét hívták fel, szükség esetén 15-30 napra le is csukták őket.

A rendőrség érdeklődését külön is felkeltették a beat-misék, amelyek révén akár az egyháznak a fiatalokra történő nagyobb befolyását tételezhették fel, ezért "ellenkoncertek" szervezését tartották ajánlatosnak. (Az egyik előállított fiatal motozásakor megtalált biblia megemlítését is ez indokolhatta.) Mivel a hippik egyik fő ismertetőjele a feltűnő öltözködés mellett a különféle kitűzők, jelvények viselése volt, ezért a rendőrök igyekezték ezeket elkobozni. A jelentésekben külön osztályozták a főként angol nyelvű jelvényeket "társadalmi veszélyességük" szerint, sőt az egyik, általuk különösen veszélyesnek tartott "Mi keményebben próbálkozunk" magyar feliratú jelvény eredetének tisztázása végett a BM. III/III. csoportfőnökség illetékeseihez fordultak.

A jelentésekhez csatoltak egy, a Magyar Nemzet 1968. június 11-i számában "Magyar hippik" címmel megjelent újságcikk fotómásolatát is. Az újságcikk tartalmából kiderül, hogy rendőrségi kiszivárogtatás esetével állunk szemben, ugyanis az újságcikkben előfordulnak olyan részletek, amelyeket a szerző csak az itt közölt iratok ismeretében fogalmazhatott meg. Erre utal a cikkben szereplő jelvényszövegeknek a jelentésekből egy az egyben történt átvétele, a jelvénykészítő tervező-mérnök "fusizásáról" szóló kitétel, illetve az egyik fiatalnál motozás során előkerült "kis kockás noteszba" feljegyzett elmés szentencia - egyébként pontatlan - szó szerinti idézete. Természetesen a cikknek üzenetnek kellett lennie, útmutatónak, hogy hogyan is kell viszonyulnia az öntudatos szocialista állampolgárnak a hippikhez.

A fő ideológiai probléma, a pacifizmus "lekezelése" sem okozhatott gondot a marxista dialektikán nevelkedetteknek: "Vajon hogyan fogja elmagyarázni a jelvényekhez ragaszkodó ifjú, ha erre sor kerül, hogy mi a különbség az igazságos és az igazságtalan háború között? Az Egyesült Államokban a bátor ifjak tüntetnek a vietnámi piszkos háború ellen, szembeszállnak a karhatalommal, eltépik a behívóikat. Az a passzív és szárnyaszegett, romantikus és fellengzős csoport, a hippik [...] a vietnámi agresszió elleni tiltakozásukat fogalmazták meg a maguk módján: "Szeretkezz, ne háborúzz!" Mi azonban a megtámadott Vietnám mellett állunk. Mit keres hát nálunk ez a jelszó?"

A szerző kritikátlanul veszi át a rendőri jelentés hibás megfogalmazásait is, egészen komikus pl. az egyik jelvény szövegével kapcsolatban tett megállapítás: ""Én felsőbbrendű ember vagyok." Ez már gőg. Nem hinném, hogy Nietzsche-hívő az illető, csupán azt vallja, hogy törvények felett áll és nem fogadja el a társadalmi együttélés szabályait." A rendőrségi jelentésben szereplő jelvényfelirat angol eredetije így hangzik: "I'M A SUPERMAN". Az amerikai képregény- és filmkultúrában járatlan rendőrségi fordító félrefordítása szinte már filozófiai vitára késztette a cikkírót.

Rendőrségi jelentés a veszélyes kitűzőkről

A teljes cikk az ArchívNeten