Kegyetlen halál várt a rituális áldozatokra Ur városában

2009. október 30. 08:37 The New York Times

Ur ókori mezopotámiai sumér város, a bibliai hagyomány szerint Ábrahám szülővárosa, a mai Tell-Mukajjár mellett található Irakban. A terület i.e. 4300-tól volt lakott, az i.e. 3. évezred folyamán gazdasági, politikai és kulturális szempontból egyaránt Dél-Mezopotámia egyik legfontosabb sumér városa volt. Ur városa, amelyet az Eufráteszből induló csatorna vett körül, a Perzsa-öböl legnagyobb forgalmú kikötőjeként ellenőrizhette a folyó kereskedelmét.

A temetőt még az 1920-as években tárták fel, s a sírokban gazdag arany leletegyüttesre, ékszerek sokaságára bukkantak. A mintegy kétezer temetkezés vizsgálata során a kutatóknak rá kellet jönniük, hogy a városban "nagyüzemi" módon folyt a rituális gyilkosság. Egy király vagy királyné elhunytakor, vagy akár előtte udvartartásukat - a szolgákat, harcosokat feláldozták, a holttesteket pedig gondosan felöltöztették - a nőkre kifinomult fejéket adtak, a testőrök mellé fegyvereiket helyezték.

A Pennsylvaniai Egyetem és a British Múzeum együttműködésében folyó feltárásokat C. Leonard Woolley brit régész irányította, aki szerint az uralkodók túlvilági kísérői bemasíroztak a sírkamrába, ahol kiitták a méregpoharat, majd lefeküdtek, a halálra várva. Az angol archeológus feltételezését, hogy az áldozatoknak kegyes halál jutott osztályrészül, tényként fogadta el a szakmai közösség. A rengeteg emberi maradvány között csupán néhány koponya maradt fenn, de azokat is összeroppantotta az évezredek során gyarapodó földréteg súlya. Ez korábban lehetetlenné tette a koponyák rekonstruálását.

A Pennsylvaniai Egyetem régészeti és antropológiai múzeuma a közelmúltban az Ur városából származó leletanyag újbóli bemutatását tervezve komputeres tomográfiai (CT) vizsgálatnak vetett alá két 4500 éves koponyát - egy férfiét és egy nőét. A vizsgálatok során minden csontdarabkáról háromdimenziós felvétel készült, s meghatározták azok helyét. A harcos koponyájában két kerek lyukat fedeztek fel, az asszonyéban pedig egyet, mindegyik átmérője 2,5 centiméteres volt.

A lyukaktól a szélrózsa minden irányába repedések futnak a koponyacsontban. A vizsgálatokat irányító Janet M. Monge antropológus szerint ilyen repedések csak akkor keletkezhettek, ha az adott személy még életében szerezte a sérülést. Egy hosszú ideje halott személy csontjai törékennyé válnak, s üvegként roppannak össze. Monge meglátása szerint a sérüléseket valamilyen hegyes eszköz okozhatta, s a halál csaknem azonnal bekövetkezett.

Az uralkodók halálához kapcsolódó rituális gyilkosságok gyakorlata más ókori kultúrákban is elterjedt, s ez felveti a kérdést, hogy ki vállalta a királyi udvarban a szolgálatot, ha tudta, hogy milyen sors vár rá. "Ez csaknem olyan, mint egy tömeggyilkosság, számunkra nehéz ezt megérteni, ám azokban a kultúrákban nagy tisztelet övezte az uralkodói udvartartás tagjait, akik igen jól éltek a királyt szolgálva. Valamit valamiért elv alapján működött, addig, míg nem érkezett el a halál pillanata, semmiféle gondjuk-bajuk nem volt" - magyarázta Janet M. Monge.

Richard L. Zettler, a mezopotámiai régészet szaktekintélye, s a tárlat társkurátora szerint az új vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az áldozatok némelyikének holttestét felhevítették, kissé "megpörkölték", majd valamilyen higanyvegyülettel kezelték. Ez egyfajta primitív tartósítási eljárás volt, nem olyan fejlett, mint a kortársaik, az ókori egyiptomiak által kidolgozott mumifikálás. "Ez az eljárás azt a célt szolgálta, hogy meggátolja a temetési szertartásig a holttestek bomlását" - emelte ki Richart L. Zettler.