Koestler Terézvárosban

2009. október 21. 07:54 MTI

A főpolgármester beszédében felidézte Koestler életútját, valamint emlékeztetett arra, hogy a Kösztler Artúr néven született alkotó tizennégy éves koráig a VI. kerületi Szív utcában élt. "Egy olyan férfi szobrát avatjuk ma itt, aki egyszerre küzdött szóval és tettel mindkét európai 20. századi totális ideológia és állam ellen" - mondta Demszky Gábor, aki Koestler művei mellett újságírói pályafutását is méltatta, felidézve hogy a spanyol polgárháborúból is tudósított, s hogy a falangisták börtönéből csak nemzetközi nyomásra sikerült kiszabadítani.

A főpolgármester emlékeztetett arra, hogy számos világhírű tudós - például Szilárd Leó, Neumann János és Wigner Jenő - tanult, gyerekeskedett a VI. kerületben. Sokkal gazdagabb lenne Magyarország, ha az antiszemitizmus miatt nem kellett volna elhagyniuk az országot - tette hozzá Demszky Gábor, aki szerint Arthur Koestler hazatérését jelzi a szoborállítás.

Verók István kifejtette: nem Koestlernek volt szüksége szoborra, hanem "nekünk, hogy kerületünk leghíresebb szülöttét ország-világ előtt magunkénak mondhassuk". A kerület polgármestere, aki személyes emlékeit is felidézte beszédében, kifejtette: az író - akit 2005-ben a kerület posztumusz díszpolgárává avatott - halála után huszonhat évvel visszatért oda, ahonnan elindult, Budapestre. A Lövölde téren felállított szobor 28 millió forintba került, a költségeket a főváros, a kerület és a KOGART Alapítvány állta.

Arthur Koestler 1905-ben született Budapesten. A család 1919-ben Bécsbe költözött. Zsidó származásúként a cionizmus ügye mellé állt, 1926-ban kivándorolt Palesztinába, pár évvel később visszatért Európába, élt Párizsban, majd Berlinben, ahol a német kommunista pártba is belépett. A Szovjetunióba is eljutott, ám az ideológia és a valóság közötti mély szakadék megingatta hitét. A fasizmust és a kommunizmust egyaránt megvető író a spanyol polgárháborúból is tudósított, fogságba is esett, halálra ítélték és kis híján kivégezték. A falangisták börtönében átélteket később a Sötétség délben című könyvében is felhasználta, polgárháborús élményeit a Spanyol Testamentum címmel jelentette meg.

Angliába visszatérve 1939-ben jelent meg első politikai regénye Gladiátor címmel. A második világháború Franciaországban érte, ahol hónapokra internálták, s csak 1940-ben engedték szabadon. Ezt követően írta meg a Sötétség délbent, a totális diktatúrát bemutató könyv a francia fordítás 1945-ös megjelenését követően tett szert világhírnévre. Az antikommunista művet A jógi és a komisszár című, 1945-ben megjelent esszégyűjtemény követte, amelyben Gandhit és Lenint állította szembe egymással. 1952-ben és 1954-ben jelent meg két önéletrajzi kötete.

Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra. Később egyre inkább elfordult a politikától, a japán és az indiai misztikum felé sodródott, komolyan érdeklődött a parapszichológia iránt. A Parkinson-kórral és leukémiával küszködő idős író 1983. március 3-án feleségével együtt követett el öngyilkosságot.