Pipafüstbe burkolózott a Nemzeti Múzeum

2009. október 20. 12:10 Bárány Krisztián

A jubileumi találkozó keretében nemrég egy angol nyelvű nemzetközi tudományos konferenciát is rendeztek a Nemzeti Múzeumban, ahol október 17-től a Fehér istennő ajándéka című kiállításon mutatják be a legszebb tajtékpipákat.

A pipakészítés a magyar kézművesség és iparművészet nagy hagyományú, nemzetközileg is igen magasra értékelt képviselője. A dohányzással a 16. század végén, 17. század folyamán ismerkedtek meg hazánkban a törökök, illetve a nyugati zsoldosok révén. A magyarok a török típusú cseréppipák készítését vették át és fejlesztették tovább: a 18-19. században Debrecenben, Selmecbányán és Nyugat-Magyarországon, Körmend körzetében is igen jelentős pipagyártás folyt.

Az elmúlt 10 évben a hazai régészeti feltárásoknál megújult a 17. századi, illetve a későbbi, 18-19. századi cseréppipaleletek iránti figyelem. Ezek a török, illetve magyar készítésű füstölők a kora újkori ásatások vezérleleteivé váltak, amelyekből az eltérő kultúrák egymásra gyakorolt hatására, a kereskedelmi kapcsolatokra és a hazai kézművesség fejlődésének alakulására is következtetni lehetett. E leletanyag a nemzetközi kutatás számára is sok fontos tanulságot tartogat - mondta el Ridovics Anna, aki a pipázás kultúrtörténeti hagyatékáról beszélt a Múlt-kornak.



Mit kell tudni a tajtékpipa eredetéről, hagyományáról?

A tajtékpipát a 19. század elefántcsontjának is szokták nevezni: Vénusz ajándékaként a tenger habjaiban megszülető istennő ajándékaként tartották számon. Ezért is adtuk a kiállításnak a Fehér istennő ajándéka címet. A tajtékkövet, vagy más néven magnézium-hidroszilikátot 10-15 méter mélyről, képlékeny állapotban bányászták. Az anyag később megkeményedik, ám amikor beáztatják, akkor meglágyul és könnyen faraghatóvá válik. A tajtékminta a munkaigénye miatt nagyon drága volt, tehát a pipázásnak ez a módja főúri szokásnak számított. Egy szép pipa használójának a tekintélyét, rangját jelezte, továbbá kifejezhette gazdája politikai hovatartozását is. A férfiak gyakran ajándékoztak egymásnak barátságuk jeléül ilyen gyönyörű pipákat.

Magyarországon mikor terjed el a tajtékpipa?

Bár a legendák szerint a tajtékpipa faragásának története Magyarországhoz köthető, ma már tudjuk, hogy ez nem egészen így van. Az egyik történet szerint az egyik Andrássy gróf törökországi követségében sakkjátszmát vívott a szultánnal és nagyon jó játékosnak bizonyult, ajándékképpen kapott 2 darab tajtékkövet, és egy török jatagánt. A gróf ezt elhozta Pestre és egy bizonyos Kovács Károly ezermesternek adta, aki ezekből megfaragta az első tajtékpipákat. Ami viszont bizonyos, hogy a 18. században, Pesten és Budán elindul a tajtékmetszés művészete és ebben az időben már Bécsben is elkezdik faragni a szép pipákat; a kiállításunk is ezzel az időszakkal, a 18. századdal indul.

Melyek a legkülönlegesebb kiállított pipák? Kik voltak a leghíresebb pipások?

A művészek, a politikusok nagy pipások voltak. Egy szép példa erre, hogy az 1836-37-es országgyűlés alkalmából Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek, az országgyűlési követek tiszteletük jeléül pipákat ajándékoztak. Ezen a nemesi címer, a vármegye címere vagy valamilyen hasonló jellegű ábrázolás volt, de többre ráírták a nevüket is. Amikor aztán Kossuth Lajost az országgyűlési tudósítások miatt perbe fogták, akkor a pipák bűnjelekké váltak, mert a nevek alapján be tudták azonosítani, hogy Kossuth kikkel állt kapcsolatban. Egy másik pipa szintén az országgyűlésekhez köthető: az országgyűlések alkalmából ajándékozhatta Széchenyi Emília Széchenyi Istvánnak azt a gyönyörű nemzeti címeres pipát, amire „Édes hazámért” feliratot vésetett.

A feliratok mellett milyen témákat ábrázoltak még a mesterek?

A történelmi események nagyon fontos szerepet játszottak, és a kor legfontosabb témáit mind megtaláljuk a pipákon: a zsánerjelenetektől a kiemelkedő történeti személyek portréjáig és a történeti jelenetekig. Persze ez utóbbiak mindig valamilyen plusz tartalmat hordoztak, valamire utaltak. A törökellenes időkből vett harcok például a hősies kiállást dicsőítették; ezek legszebb ábrázolásai között látható például egy nagyméretű Dugovics Titusz pipa vagy egy olyan, amin Szent István megkoronázását ábrázolták, illetve még egy gyönyörű nagy pipán megfogalmazást kapott Árpád pajzsra emelése, ami az 1848-as szabadságharc bukása után a szabad királyválasztás jogát hirdette.

1848 előtt milyen hagyománya volt Magyarországon a pipázásnak?

Magyarországon a dohányzás a 30 éves háborúk idején, illetve a török elleni harcok idején terjedt el. Két irányból kaptuk az impulzusokat: a nyugati zsoldosok is behozták a maguk szárral egybe préselt pipatípusait, illetve a törökök is, akiknél a pipafej és pipaszár külön volt. Mi ezt a törökös típust vettük át és a tajtékpipa ennek a típusnak egy továbbfejlődése. A magyarok úgy látták, hogy a cseréppipák készítése jövedelmező dolog, ezért később híres pipakészítő központok jöttek létre Debrecenben, Selmecbányán és a Nyugat-Dunántúlon. Méltán lehetünk hát büszkék arra, hogy a gyűjtők a mai napig nagyon keresik a Magyarországon faragott pipákat.

Megtekinthető: 2009. október 17-31-ig
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum