Klímaváltozásról mesélnek a hajónaplók

2009. október 15. 11:47

A brit királyi flotta mintegy háromszáz irata között különleges kincsek is találhatók: James Cook jegyzetei, illetve a Beagle hajónaplója, amellyel Charles Darwin elindult világ körüli útjára. A dokumentumok 2010-től elérhetők lesznek a National Archives Online honlapján, az adatok feldolgozása azonban már megkezdődött a Sunderlandi Egyetemen.

Az 1760-as évekig visszanyúló feljegyzések egy része pontos adatokat tartalmaz a hőmérsékletről, légnyomásról, szélirányról és sebességről, részben akár óránkénti, de legalábbis napi gyakorisággal - olvasható a CORRAL (UK Colonial Registers and Royal Navy Logbooks) kutatási projekt jelentésében. A későbbi feljegyzések még precízebbek is lehettek, hála a mérőeszközök folyamatos javulásának.



A hajónaplók adatai, különösen, ami a szélsebességet és az időjárást illeti, meglepően jók, részben sokkal használhatóbbak, mint a modern hajónaplóké - mondta el a BBC-nek Dennis Wheeler, a Sunderlandi Egyetem éghajlatkutatója. Természetesen a pontosság kényszerűség is volt, kellő ösztönzést adott hozzá a zátonyra futás veszélye. A hajónaplók további előnye, hogy mérési adataik szinte az egész glóbuszt lefedik, így például akadnak pontos időjárási adatok a Karib-tengerről vagy az Atlanti-óceánban elhelyezkedő Szent Ilona szigetéről is.

A hazai éghajlattörténet újkori fejezeteit kutató környezettörténész, Rácz Lajos szerint a kor polihisztorainak, természettudományos műveltségű tanárainak és orvosainak érdeklődése a felvilágosodás természetfilozófiájának hatására fordult az időjárás és az éghajlat rendszeres megfigyelése felé. A hazai forrásokat legátfogóbban Réthly Antal, az Országos Meteorológiai Szolgálat egykori vezetője irányításával zajló forrásfeltárásból ismerjük. Az 1910-es évektől kezdődően hét évtizeden keresztül összegyűjtött latin, német, török és magyar nyelvű éghajlattörténeti források vaskos köteteiben német forráskiadványokat vett mintául. Mindezek csak a 16. századtól, annak is inkább a második felétől elegendőek egy megalapozott éghajlati rekonstrukcióhoz.

A krónikák, évkönyvek, közigazgatási, uradalmi feljegyzések mellett az éghajlattörténetnek remek forrása lehetnek a személyes levelezések és a naplók is. Thököly Imre (1657-1705) fejedelem hadinaplóiban például 19 éves korától napról-napra részletesen írt az időjárás alakulásáról. Zlinszky László (1801-1862) Pest vármegye főmérnöke és útügyi főigazgatója 1821-1862-ig vezetett naplójában átfogó hónap- és évszak-értékelések is olvashatók.

Az első újságok szintén meglehetősen színes áttekintést nyújtanak az ország nagy területeinek időjárási-környezeti viszonyairól. Az 1764-ben Pozsonyban megjelenő német nyelvű "Pressburger Zeitung" 1929-ig, a pozsonyi "Magyar Hírmondó" 1780 és 1788 között, a bécsi "Magyar Kurír" 1788 és 1834 között jelent meg. A 19 század első feléről az 1806-tól "Hazai Tudósítások" címmel, 1808-tól "Hazai és Külföldi Tudósítások" fejléccel, 1840-től pedig "Nemzeti Újság" néven kiadott lap részletesen szól az éghajlatról - egészen 1848-as megszűntéig.

Az első műszeres meteorológiai észlelések 1659-ban kezdődtek, az európai kontinenst lefedő állomáshálózat viszont csak a 19. század utolsó harmadában épült ki. Magyarországon az 1755-ben intézményes keretek között a nagyszombati egyetemen megindult mérés 1777-ben, az egyetem áthelyezésével került Budára az átépített királyi várpalotába. Az új asztronómiai és meteorológiai obszervatóriumban 1780. január 1-től folytak megfigyelések, valamint hőmérséklet-, 1841-től pedig csapadék- és légnyomás-mérések. A magyarországi éghajlattörténeti kutatások mai forrásait jelentő hőmérsékleti és csapadék adatokat összegyűjtő országos hálózat kiépítésének a munkáját az 1870-ben alapított Magyar Meteorológiai Szolgálat végezte el.

Az éghajlattörténet későbbi természettudományos módszerei között a dendrokronológia, az oxigén izotópos módszer, valamint a fauna-elemzés számít a leggyakoribbnak. A hetvenes években Kordos László készített egy fauna adatbázisra alapozott éghajlati rekonstrukciót, amelyben legendás "pocok hőmérője" segítségével vázolta fel a 12 ezer éves holocén földtörténeti kor magyarországi éghajlati változásainak meghatározó tendenciáit. Dendrokronológiai kutatásai során pedig Grynaeus András jutott közel az idősorok összekapcsolásához és éghajlattörténeti interpretációjához.

Végezetül pedig egy, a környezettörténet nagy témáit bemutató videó:

Source: Environmental History Resources