Az Esterházy-kincsek és az államvédelem
2009. szeptember 23. 10:58
Az Esterházy-kincstár mozgalmas, fordulatokban gazdag 20. századi történetéből egy fontos, ám kevésbé közismert fejezet a második világháború és az azt követő évek időszaka. A műkincsek tulajdonosát, Esterházy Pált 1948 végén tartóztattak le, majd a Mindszenty-perben ítélték el. A per előkészületei közben a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága a páratlan gyűjteménnyel kapcsolatban is vizsgálódott. A Betekintő legújabb számában Sümegi György ennek a nyomozásnak a dokumentumait mutatja be.
Az első világháború elvesztése, az Osztrák Magyar Monarchia fölbomlása s mindezek várható következményeinek a számbavétele, megfontolt mérlegelése során, Esterházy Miklós herceg (1869–1920) 1918 őszén határozott úgy, hogy a gyűjtemény nagy részét Fraknóról Budapestre, a Tárnok utcai Esterházy-palotába szállítsák.
Nem sokkal később, 1919 tavaszán a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra idején a kulturális népbiztos rendelete értelmében, amely nagy értékű, magánszemélyek tulajdonában lévő műtárgyak köztulajdonba vételét mondta ki, lefoglalták az Esterházy-kincseket és az Iparművészeti Múzeumba szállították. A kommün bukása és a műtárgyak köztulajdonba vételét előíró rendelet hatályvesztése után is maradtak a kincsek a múzeumban, amellyel az Esterházy-hitbizomány tulajdonosa letéti szerződést kötött 1920 februárjában. A hitbizomány következő tulajdonosa Esterházy V. Pál (1901–1989)[4] 1923-ban megújíttatta a szerződést s ezzel lehetővé vált a kincstár fontos részének a bemutatása is.
A második világháború alatt, különösen 1944 márciusától a szövetséges hatalmak Budapesten rendszeressé vált bombatámadásai, majd az év őszétől a Vörös Hadsereg előrenyomulása, a keleti országrész hadszíntérré változása és a háború pusztításaitól való félelem arra ösztönözte Esterházy Pál herceget, hogy a kincsek biztonságosabb elhelyezését szorgalmazza: a letéti szerződést felfüggesztették és 1944. november 29–december 4. között a múzeumi ládákból a herceg ládáiba átcsomagolt anyagot elszállították a Tárnok utca 7–13. szám alatti Esterházy-palota pincéjébe.
A Betekintő oldalán közölt dokumentumokban megnyilatkozók közül többen utalnak arra a bizonytalanságra, hogy mintha Esterházy és emberei a biztonságosabb külföldre menekítést hajtották volna végre, vagy legalábbis ennek a látszatát próbálták kelteni. A bombatalálat érte Tárnok utcai Esterházy-palota és az odamenekített kincs a budai vár romeltakarítási munkálatai előrehaladtával került újra előtérbe, és hamarosan ezekkel kapcsolatban is megkezdődtek a vádaskodások.
Nehéz, szinte a lehetetlennel határos hatvan év múltán a háborús sérülések bekövetkezésének, illetve a kincsek állapotromlásának felelőseit megállapítani. Az Esterházy-kincsek ügye, a szinte villámgyors kihallgatások, Esterházy Pálnak a Mindszenty-perben való korábbi letartóztatása mind együtt erősíti azt a föltételezést, hogy a koncepciós Mindszenty-per mellé konstruált bolygó-per lett az Esterházy-kincsekre sebbel-lobbal elrendelt vizsgálat. A koncepciós perek logikájából következően föltehetően azért, hogy a Mindszenty-per negyedrendű vádlottjaként szereplő Esterházy Pál a kincsek ügyével nyomatékosítva legyen még inkább elmarasztalható.
Ha a Mindszenty-per kronológiáját összevetjük az Esterházy-kinccsel kapcsolatos állambiztonsági eljárás időrendjével, valamint megvizsgáljuk az azonos szereplőket – meglepő, ám a rendszer működéséből következő evidenciákhoz juthatunk. Egy Kádár János belügyminiszternek írt feljegyzés (azonnali vizsgálat elrendelésének a kérése) javaslati részében maguk utaltak a kreált összefüggésre: „az Esterházy-kincsek eltűnése és megkerülése szoros kapcsolatba lehet az Esterházyak egyéb politikai tevékenységével, valószínűleg a most folyó Mindszenty üggyel is”.
További részletek és a dokumentumok a Betekintő cikkében
Támogasd a 
szerkesztőségét!
