Plágium lehet a Gulágról megszökött katonák története
2009. szeptember 10. 11:48
1941 áprilisában hat rab egy lengyel lovassági tiszt, Slavomir Rawicz vezetésével megszökött egy szibériai munkatáborból. Kalandjaikat hamarosan a mozikban is megtekinthetjük majd, annak ellenére, hogy a vándorlásukat bemutató regény hitelességét a mai napig is sokan vitatják.
Slavomir Rawicz, a 2004-ben elhunyt lengyel lovassági tiszt öt társával együtt szökött meg a második világháború idején Szibériából, útjuk 9 hónapig tartott, hóval, faggyal, hőséggel, éhséggel és szomjúsággal dacolva meneteltek kilenc hónapon keresztül Szibérián, Mongólián, a Góbi sivatagon és Tibet félelmetes hegyláncain át Indiába: 6500 kilométert tettek meg, és négyen maradtak életben.
A könyv egyes állításait már megjelenésekor, 1955-ben is erős kétségekkel fogadták. A 2006-ban megnyílt szovjet archívumok iratai több ponton is megingatják Rawicz állításait: nincs például adat arról, hogy a könyvben szereplő tábor valaha is létezett volna. Hat szökevényről (két lengyel, egy lett, egy litván, egy amerikai, illetve egy jugoszláv) hazájukban semmit se tudnak; Indiában nincs nyoma annak, hogy Rawicz valaha is ott járt volna.
A BBC 2006-ban aztán olyan dokumentumokat is bemutatott, amelyek szerint 1942-ben Rawiczot több más lengyellel együtt általános amnesztia keretében elengedték fogságából, és egy iráni menekülttáborba szállították őket, így az indiai szökésre sosem került sor. Ezt erősítette meg 2009-ben Witold Glinski is, aki 2009 májusában arról beszélt a sajtónak, hogy a könyvben leírtak valójában az ő emlékei, azaz a szökést társaival együtt ő hajtotta végre, majd erről mesélt később Rawicznak.
A könyv mindezen vádak és állítások ellenére meglepő, sokkoló, és a szibériai jeges hideghez méltóan szűkszavú alkotás. A menekülés kalandosságát a táj és az ott élők üressége és fájdalma árnyalja: a hosszú menet igazi fájdalma pedig a barátok elvesztése lett. Az út borzalmaira jellemző, hogy a szereplők mindennemű felszerelés, térkép, nyelvtudás és élelmiszer nélkül vágnak neki az emberi méltóságuk megőrzése miatt létfontosságú útnak. Bár Rawiczék nem járhattak erre, az 1990-es években Benedict Allen felfedező bebzionyította, hogy az végigjárható, még ha nem is könnyű mindez.
A történetet most Peter Weir ausztrál rendező viszi filmre. A Gallipoli, a Holt költők társasága és a Truman Show rendezője Bulgáriában, igaz történet alapján, A hosszú menet: szökés a Gulagról címmel forgatja legújabb filmjét. A hitelességi vádak miatt rendező úgy határozott, hogy a Gallipolihoz hasonló filmet csinál, vagyis fiktív személyeket hoz valóságos helyzetbe. A szereposztás parádés: Ed Harris, Colin Farrell, Jim Sturgess és az új felfedezett, Saoirse Ronan játsszák a főbb szerepeket. A filmet várhatóan 2010 nyarán mutatják be.
Vajon a szerző szándékosan változtatott meg bizonyos tényeket, vagy csupán megcsalta az emlékezete? Netán fontosabb volt számára történetének szimbolikus ereje, mint a valóságtartalma? Soha nem fogjuk megtudni, Rawicz ugyanis 2004-ben elhunyt. Akárhogy legyen is, A hosszú menet a lehetetlennel dacoló emberi akaraterőnek állít megrázó emléket.
Slavomir Rawicz: A hosszú menet - Szökés a Gulagról. Ford.: Lukács Laura. Park Könyvkiadó, Bp., 2008. 271 o. 2500 Ft.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
