Engel Pál

2009. április 1. 13:02

Budai polgárcsaládban született, neveltetése meghatározta egész pályafutását. 1961-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-könyvtár szakán. Az egyetem elvégzése után hat éven át az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd 1968 és 1982 között a Posta Központi Szakkönyvtárának igazgatója lett, ezt követően rövid ideig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársa. 1982-ben Ránki György meghívására az MTA Történettudományi Intézetébe került. 1988-tól a Középkori Osztályt vezette, 1991 és 1995 között az intézmény igazgatóhelyettese volt. 1996 és 1997 között rövid ideig a MTA Könyvtárát irányította, de mivel nem tudta orvosolni a pénzügyi nehézségeket, visszatért a Történettudományi Intézetbe.

Tudományos munkásságával alapvetően meghatározta a magyar középkor kutatását, páratlan nyelvtudása a nemzetközi munkák megismerését tették lehetővé számára. Első tanulmányai a 9-10. századi Bizánccal foglalkoztak, de ezzel le is zárult a bizantinológus pálya. Érdeklődése a magyar középkor felé fordult. Módszertanára a forrásokban rejlő információk teljes kigyűjtése volt a jellemző, a finomításban Mályusz Elemér és Györffy György voltak segítségére. Az adott probléma vizsgálatánál egy adatbázist hozott létre. Ő volt az első, akinél a cédulázást felváltották a számítástechnika által nyújtott lehetőségek. Az 1960-as években a 15. század második fele foglalkoztatta, ezzel azonban radikálisan szakított, ezután Mátyás vagy Jagelló-kori témákról csak összefoglalókban írt. Az 1970-es évek a Zsigmond, az 1980-as évek az Anjou-kor kutatásával teltek. Engelt elsősorban a hatalmi elit érdekelte. Szerette a kihívásokat. Erre jó példa, hogy amikor a Délvidék településhálózatát rekonstruálta, a középkori latin nyelvű forrásanyag híján az oszmán deftereket használta fel. Örömét lelte az aprómunkában, az adatbázisok készítésében. Az 1996-ban megjelent Magyarország világi archontológiája című munkában számba vette az 1301 és 1457 közötti magyar tisztségviselőket.

Számos kérdést vizsgált újra, rengeteg problémára világított rá. Az egészet mozaikokból rakta össze, mint Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323) című tanulmányában. Vizsgálatai során felfigyelt az elbeszélő források rendkívül hiányos információira, a fehér foltokat az oklevelekből nyert adatok segítségével oszlatta el. Meghatározta a honor fogalmát, kiemelte szerepét az Anjou-kori kormányzatban. Mikrovizsgálatot hajtott végre Ung megye nemesi társadalmáról, tisztázta a 14. század jelentősebb pénztörténeti kérdéseit. A szakma nagy elismeréssel fogadta a Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond korban című könyvét, amelynek alapvetései mellett a függelékben található várkatalógus meghatározóvá vált.

Kutatómunkája mellett több egyetemen oktatott, jó előadó volt, de a kutatást jobban preferálta. Kezdetben az ELTE-n tartott órákat, később ott bábáskodott a miskolci bölcsészoktatás megszületése körül, Szegeden rövid ideig a tanszékvezetést is elvállalta, órákat adott az Eötvös-kollégiumban, tutorkodott a Láthatatlan Kollégiumban, oroszlánrészt vállalt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a medievisztika megteremtésében. Felkarolta a fiatal tehetségeket, szobáját nem véletlenül hívta a szakma „Engel-óvodának”. Kortársai közül Szakály Ferenccel és Kubinyi Andrással ápolt szakmai és baráti kapcsolatot.

Fontosnak tartotta, hogy kutatásai széles körbe eljussanak. A magyar történelem 1440-ig terjedő korszakának európai horizontba illesztett összefoglalását adó könyve, a Magyarok Európában sorozat első kötete (Beilleszkedés Európába, 1990.) több kiadást ért meg. A tényeket és összefüggéseket mesterien elegyítette, a művek közérthetően és elegánsan írta meg. Hasonló céllal, bár inkább a szakma számára készült a Szent István birodalma. A középkori Magyarország története című opusa, amely angol nyelven is megjelent. Ez utóbbival egyfajta kultúrmissziót teljesített, mivel hasonló nem magyar nyelven írt munka legutóbb az 1940-es évek elején jelent meg. A kiállítási katalógusokba írt szintézisei mértéktartóak és mértékadóak. Kristó Gyulával és Kubinyi Andrással írt, a magyar középkort bemutató munka egyetemi tankönyv lett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1995. december 18-án levelező, 2001. május 7-én rendes taggá választotta. Nagy Lajos ismeretlen adományreformja című előadását 1996. november 5-én tartotta meg. 1999-től a Filozófiai és Történettudományi Osztály (II.) osztályelnök-helyettese. 1993-tól a Középkortudományi Társulat elnöke, a Századok szerkesztőbizottságának tagja volt. Munkakedve egészen halála pillanatáig töretlen maradt.

Fő művei: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban, 1387-1437. Bp., 1977.; Világtörténelem évszámokban 1789-ig. 1. köt. Bp., 1982.; Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-kor kormányzati rendszeréről. Századok, 1982.; A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk.: H. Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Ferenc. Budapest, 1984.; Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen. (1310-1323). Századok, 1988.; Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Bp., 1989.; Beilleszkedés Európába. A kezdetektől 1440-ig. Bp., 1990.; Korai magyar történeti lexikon. IX-XIV. század. Társszerk. Bp., 1994.; Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I-II. köt. Bp., 1996.; A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései 1554-79. Szeged, 1996.; Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. Történelmi Szemle, 1997.; A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp., 1998.; Magyarország története 1301-1457. Szerzőtársak: Kristó Gyula, Kubinyi András. Egyetemi tankönyv. Bp., 1998.; Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Bp., 2001.; Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: Csukovits Enikő. Budapest, 2003.

Róla szóló irodalom: Engel Pál munkásságának bibliográfiája. 1964-98. Történelmi Szemle, 1998.; Beszélgetés 2000-ben Engel Pál történésszel. 2000 [Kétezer], 2000. „Én voltam a legjobb középkorász a Postán.” Banyó Péter interjúja Engel Pállal. Beszélő, 2001.; Glatz Ferenc: Engel Pál (1938-2001). In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk.: Neumann Tibor – Rácz György. Budapest-Piliscsaba, 2009. (Benne Lővei Pál, Rácz György, Tringli István, Zsoldos Attila nekrológjaival.)