Őskori sztrádán száguldoztak az első szekerekkel

2009. június 30. 19:15 Discovery News, MTI

Ezeket a modelleket a türkmén főváros közelében lévő bronzkori város, Altin-Depe feltárásakor találták az Orosz Tudományos Akadémia régészei. A település, amely az i.e. 3-2. évezredben élte virágkorát, i.e. 1600 körül hagyták el lakói. Más leletekkel együtt a kétkerekű járművek révén nyomon követhető, hogy mikor alakult ki és miként fejlődött a közúti közlekedés a térségben.

Ljubov Kirho régész szerint a bikákat az i.e. 4. évezredben alkalmazták a földművelők, amikor a térség éghajlata csapadékosabb volt. A legkorábbi modelleknek két kerekük volt, a kocsirudat a járomhoz erősítették, igavonóként pedig ökrök szolgáltak. Ebben az időben a "kocsis" a szekér mellett bandukolhatott. Ljubov Kirho meggyőződése szerint így volt ugyanis a legkönnyebb mind a járművet, mind az állatokat irányítani. A kétkerekű alkalmatosság segítségével fémet, alabástromot, féldrágaköveket szállítottak nagy távolságokra.

Később a klíma szárazabb lett, és az i.e. 3. évezred közepén már a tevéket alkalmazták igavonóként, a kocsik pedig további két kerékre tettek szert. A járműveket két kocsirúddal szerelték fel, amelyek közé mindössze egyetlen állatot - többnyire tevén, ritkábban bikát fogtak be. "Nagyon nehéz két tevét párba állítani, ahhoz túlságosan is rosszindulatúak" - magyarázta a régész.

Meggyőződése szerint a kocsik alkalmazása megmagyarázhatja, hogy miként tarthatta a térség lakossága a kapcsolatot a mai Irán és Afganisztán területén élő népekkel. A szekerek révén messzire el lehetett merészkedni, megosztva másokkal a javakat és az ötleteket. Ljubov Kirho szerint e kapcsolatokat nyomon lehet követni a házépítési módszerekben, az agyagtéglából épített sírkamráik stílusában, ahogy a halottaknak útravalóul adott ajándéktárgyak elrendezésében és a pecsétek vállfajaiban.

Az állatok vontatta szekerek elterjedése felvetette a korabeli "sztrádák" megépítésének szükségességét is. David Christian amerikai történész, az Oroszország, Közép-Ázsia és Mongólia történelme (A History of Russia, Central Asia and Mongolia) című mű szerzője könyvében egy monumentális útról ír, amelyet i.e. 3500 körül építettek Altin-Depében. "Az út tizenöt méter széles volt, és két részre osztották - a keskenyebbik a gyalogosoké volt, a szélesebb, kikövezett pedig a kétkerekű járműveké és a szekereké" - vélekedett David Christian.

Az amerikai történész szerint magában Altin-Depében 6-7 ezer ember élhetett, ám a kocsik által biztosított kényelmes közlekedésnek köszönhetően a központ körül gombamód elszaporodtak a kis külvárosi közösségek.