Német régészek a szkíták nyomában
2009. június 2. 10:16
Az évszázadok óta kutatott, legendás lovas nép történetét a ma napig rejtélyek övezik, amelyek megoldása folyamatos kihívást jelent a tudomány számára - derült ki Manfred Nawroth berlini professzor előadásából, aki a Szkíta aranykincsek című kiállítás apropóján járt Budapesten, és számolt be a német kutatás történetéről, majd saját projektjeiről a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Német kutatók és a szkíták
A német kutatók már a 18. században előszeretettel fordultak a távoli Szibéria felé. A terület feltérképezését Nagy Péter cár határozta el, aki német tudósokra bízta a feladat végrehajtását. Közülük is kiemelkedik Johann Georg Gmelin, Gerhard Friedrich Müller és Peter Simon Pallas, akik számos expedícióban vettek részt, felmérték a hatalmas régió növény- és állatvilágát, ismereteket gyűjtöttek az ott élő népekről.
A lelkesedés a 19. században is folytatódott: a berlini születésű Wilhelm Radloff munkásságával, és 1884-ben kiadott monográfiájával jelentősen hozzájárult az Altáj-vidékének megismeréséhez. A 20. század végén a német tudósok nagyszabású projekteket terveztek az eurázsiai terület szkíta kori leletanyagának feltárására. Ezekbe természetesen az orosz és kazah tudományos intézmények is bekapcsolódtak. 1999-ben a Kazahsztánban fekvő Bajkara kurgánját tárták fel, majd sikerült rekonstruálni az építmény kialakításának periódusait. A sírhalom körül egy temető feküdt.
A legjelentősebb lelőhely az Arzsan-völgyéhez (Tuvai Köztársaság) köthető, nem véletlen, hogy a területet az orosz és német régészek a szkíta „Királyok völgye”-ként emlegették. Mind a keleti, mind a nyugati részen egy-egy kurgánra bukkantak: az ún. 1. kurgánt az i.e. 9-8. század fordulóján emelhették, a szibériai-szkíta állattiszteletet 160 eltemetett ló maradványai támasztják alá. Az ún. 2. kurgánt 2000-2003 között vizsgálták, és az ott fellelt leletanyag a szkíták temetkezési kultuszát árnyalta.
Az 5. számú sírban egy előkelő (hercegi, fejedelmi) pár maradványaira bukkantak, a holttesteket az i.e. 7. században helyezhették végső nyugalomra. A férfi 40-50 éves, míg leány 10-15 éves lehetett, ez utóbbi minden bizonnyal nem természetes úton távozott az élők sorából. A kettős sírból 9300 tárgy került elő, amelyek közül 5600 aranyból készült, és ezek díszítésénél állandó motívumként használták a szarvast, illetve a lovat. A szerencsés körülmények lehetővé tették, hogy a kutatók rekonstruálni tudták a férfi és a női viseletet.
A kutatók a nagyközönséget is megismertették a páratlan leletekkel, és ezek adták az Im Zeichen des Goldenen Greifen - Königsgräber der Skythen (Az arany griff jegyében. A szkíta királysírok) című kiállítás alapját. A tárlat tervezése során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ez a fantasztikus világ megfelelő módon kerüljön bemutatásra. Ennek során hat ország tudományos intézményeit sikerült összefogni, a szervezésben a németek mellett főként a novoszibirszki kutatók vállaltak komoly szerepet. A tárgyak összegyűjtése, majd kiválogatása szigorú szakmai szempontok szerint történt, a pénzügyi háttér megteremtése komoly munkát igényelt. A kiállítást végül nagy sikerrel mutatták be Berlinben, Hamburgban és Münchenben.
A tárgyak egy része a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán, ma 22.00-ig látható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
